A hang befolyásolja a látást, Hang-zavar

a hang befolyásolja a látást

Az érzékelés és az észlelés pszichológiája

A látáshoz hasonlóan azonban a hallás esetében sem arról van szó, hogy ezeket a fizikai dimenziókat külön-külön észlelnénk, hanem mindig tárgyakat, jelentéssel bíró egészeket észlelünk. Ennek a fejezetnek a témája tehát az lesz, hogy hogyan valósul meg a hallás esetében ezeknek a különálló és jelentéssel bíró tárgyaknak az észlelése. Ugyanakkor a fejezet során azt fogjuk hangsúlyozni, hogy egy zongorán megszólaló Liszt-darab ugyanolyan jogosan tekinthető egyfajta tárgynak, mint a zongora, amin megszólal.

A tapintási ingereket közvetítő mechanoreceptorok és a környezet kémiai ingereire távolról szaglás vagy közvetlen közelről ízérzékelés reagáló kemoreceptorok pedig általánosnak mondhatók az állatvilágban, még a legősibb vonásokat hordozó állatokban is megtalálhatók.

Azt is látni fogjuk, hogy a hallásban nagyon is hasonló észlelési elvek működnek, mint amilyeneket a látás kapcsán már megtanultunk, egyszerűen csak a hallás esetében egy kissé nehezebb őket értelmezni ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy az észlelési elveket elsőként a látott világra alkalmazták, és innen származnak a példák is. Leszögezhetjük tehát azt, hogy a hallási észlelésnek hasonló a feladata, mint a látásinak: a világot értelmes, jelentéssel bíró egységekre kell bontania.

Ehhez két dolog szükséges: egyrészt meg kell határoznunk, hogy hol található a tárgy lokalizációmásrészt pedig meg kell határoznunk, hogy mi az azonosítás.

Bates módszeres szemkezelés

Azt, hogy milyen elképesztően nehéz feladata van a hallórendszernek, amikor ezt a két funkciót megvalósítja, a következő kis metaforával lehetne illusztrálni Bregman nyomán. Képzeljük el, hogy egy tó partján állunk. A tóban kacsák és hattyúk úszkálnak, a távolban vitorlások siklanak a vízen, és a tó felszínét szél fodrozza.

Hang-zavar | Magyar Természettudományi Múzeum

Most képzeljük el azt, hogy a tó partján két keskeny csatornát ásunk. Ezek mindegyike néhány méter hosszú, néhány centiméter széles, és pár méterre vannak egymástól. Félúton mindkettőbe egy zsebkendőt helyezünk, és odaerősítjük őket a csatorna széléhez. Ahogy a tó hullámai elérik a csatornákat, megmozgatják a zsebkendőket.

Ezek után kizárólag a zsebkendők mozgásából kell a tavon történő eseményekre következtetnünk: hány hajó van a tavon, hol vannak, melyik van közelebb, és merre úsznak a kacsák.

a látásvesztés részleges oka férfi nő látási különbségek

Annak ellenére, hogy ez a feladat tökéletesen lehetetlennek tűnik, a hallórendszerünk mégis képes megoldani: csupán a dobhártyánkat érő hanghullámok alapján képesek vagyunk egy sor következtetést levonni és meglepően pontosan leképezni a hallott világot.

Hanglokalizáció A hanglokalizáció az a folyamat, amelynek során a környezetből származó hangok forrásának helyét és távolságát megállapítjuk. A hanglokalizáció képessége egyértelmű evolúciós haszonnal jár, hiszen segít a hangot kiadó tárgyak vagy élőlények megközelítésében vadászat vagy elkerülésében menekülés.

Bízunk abban, hogy bár az érzékszervek működése és minősége az életkor előrehaladtával csökken, megfelelő optikai korrekcióval szemüveg vagy nagyító az esetek többségében korrigálható a látásélesség. Azokat, akiknek látása születésüktől kezdve sem tökéletes, vagy későbbi életkorban betegség, baleset, vagy más ok következtében visszafordíthatatlanul megromlik, látássérülteknek nevezzük. Mellettünk, közöttünk, velünk élnek.

Tudjuk ugyanakkor, hogy mindezt a vizuális rendszer is képes megvalósítani, sőt azzal az előnnyel is rendelkezik, hogy passzív, vagyis a hang befolyásolja a látást ki nem bocsátó tárgyak vagy élőlények helyét is azonosítani tudjuk a segítségével.

Emiatt természetesen a legtöbb esetben a vizuális információt használjuk fel a tárgyak helyének és távolságának megállapítására, vagyis a látás viszonylagos dominanciával rendelkezik a hallás felett. A hallás eszerint elsősorban kiegészítő szerepet játszik a lokalizációban, azaz elsősorban olyan tárgyak helyének megállapítására használjuk, amelyeket nem látunk. Ezért a hallás alapján történő lokalizáció szerepe elsősorban az, hogy a hangokat kibocsátó tárgyak helyzetét nagyjából beazonosítsa, és a vizuális figyelmet odairányítsa.

Ezzel a jelenséggel az észlelés integrációs kérdéseinél modalitásközi facilitáció és a hang befolyásolja a látást téri figyelemmel foglalkozó Természetes körülmények között a látás jól ismert dominanciája ellenére is viszonylag pontosan meg tudjuk határozni a hangforrások helyét és irányát.

Ha valaki a hang befolyásolja a látást a szobába, ahol éppen tanulunk, akkor habozás nélkül a nyikorgó ajtó felé irányítjuk a tekintetünket.

Sőt a hallásnak kifejezett téri minősége van, azaz úgy tűnik, hogy a hangok mindig jönnek valahonnan. A hang lokalizációja teljesen automatikus és erőfeszítés nélküli, ráadásul nagyon gyorsan lejátszódik. Látszólagos egyszerűsége ellenére a hangok lokalizációja nagyon is bonyolult folyamat. Ennek elsősorban az az oka, hogy magában a hallási információban nincsenek jelen egyértelmű téri információk.

Jelenlegi hely

Tudjuk, hogy a látás esetében a retinára vetülő kép a környezet analóg reprezentációja. Ez azt jelenti, hogy ami a valóságban jobbra van, az a retinális képen is jobbra van, ami balra van, az a képen is balra van.

Ezzel szemben a fülbe érkező akusztikus információ nem tartalmaz hasonló téri viszonyokat: kizárólag a hang erősségét, frekvenciáját és időbeliségét tudjuk felhasználni ahhoz, hogy a hang forrásának helyére következtessünk belőle.

A hallási lokalizációban a kulcsszó tehát a következtetés lesz. Míg a látás esetében a tárgyak egymáshoz viszonyított helyzetének megállapítása nem kíván következtetést, hiszen mindez az információ benne van a retinán kialakuló képben, addig a hallás esetében különböző következtetési folyamatok szükségesek, amelyek segítségével rekonstruálható, hogy a tér mely pontjáról származik az adott hang.

Általános pszichológia 1-3. – 1. Észlelés és figyelem

Persze azért a látás esetében sem eny- nyire egyszerű a dolog: tudjuk, hogy a háromdimenziós világ két dimenzióban reprezentálódik a retinán, és ebből kell következtetni a valódi mélységre. Mielőtt belefognánk annak tanulmányozásába, hogy hogyan is valósul meg a hangforrás helyének elégtelen plusz a látás, tisztáznunk kell még két alapfogalmat. Az egyik arra vonatkozik, hogy milyen információt használunk fel a a hang befolyásolja a látást csak az egyik fülbe érkezőt, vagy mindkét fülbe érkezőt.

látásgyakorlási terv

Az előbbit monaurális, az utóbbit pedig binaurális észlelésnek nevezzük. Látni fogjuk, hogy a lokalizációban elsősorban a binaurális, vagyis két- füles észlelésre támaszkodunk, de monaurális, emberi látásasztal egyfüles módon is viszonylag jól működhet a tárgyak helyének meghatározása.

A másik tisztázandó alapfogalom a hallási térrel kapcsolatos. A hang befolyásolja a látást érdekében, hogy egyértelműen tudjunk beszélni a hallási térről és a különböző téri helyekről származó hangokról, érdemes bevezetnünk egy speciális koordináta-rendszert A hallási tér koordináta-rendszerét a hallgató fejéhez viszonyítjuk, ez kerül a középpontba, és a fejhez képest három síkot határozunk meg.

A horizontális síka fül hallójáratát és a szemet metszi, és lényegében ez határozza meg az elöl-hátul dimenziót.

Burjátföld: lámák, tevék, sámánok a Bajkál-tó partján - focus

A frontális sík erre merőleges, és a fejtetőn halad keresztül, szintén metszve a hallójáratot. A frontális síkon értelmezzük a fent-lent irányokat.

a hang befolyásolja a látást

Végül a mediális sík mind a horizontális, mind a frontális síkokra merőleges, és a fej középvonalán halad át, vagyis mindkét fültől azonos távolságra található. A három sík metszéspontja nagyjából a fej közepében van, és ez a középpont az egész rendszer kiindulópontja, minden irányt ehhez viszonyítunk. Érdekes módon egyébként létrehozható olyan szituáció, amikor a hangokat történik, ha a hangokat fülhallgatón keresztül, valóban ide, vagyis a fejünk közepébe lokalizáljuk.

Pszichológia - 3. hét

Ez akkor sztereóban hallgatjuk. Erről a későbbiekben még lesz szó. A hangok téri lokalizációjában alkalmazott koordináta-rendszer A binaurális lokalizáció Ahogy a bevezetőben már említettük, a hangok lokalizációja úgy működik a legjobban, ha felhasználjuk a mindkét fülünkbe érkező hallási információt.

Karjnyújtásnyira lévő dolgokra már tud figyelni, összpontosítani, fókuszálni.

Két kérdésre kell válaszolnunk, ha meg akarjuk érteni a lokalizációt: 1. Említettük már, hogy a hallási információban nincsen semmilyen egyértelmű jelzés a hangforrás irányával kapcsolatban. Mi az, ami mégis rendelkezésre áll?

Hang-zavar

Tudjuk, a hang befolyásolja a látást minden hang három alapvető fizikai paraméterrel rendelkezik: hangerővel, frekvenciával és időtartammal. Ezek közül a hallórendszer a lokalizáció céljára a hangerőt és az időt használja fel, a frekvencia pedig világnézet szintjei a hallási tárgyak azonosításában játszik fontos szerepet. A hang befolyásolja a látást hangok terjedésének fizikai jellemzői miatt, ha egy hang valamilyen irányban eltér a mediális síktól, például közelebb van a jobb fülhöz, mint a balhoz, akkor két jellemzőben is változás történik.

Egyrészt a hangforráshoz közelebbi fülbe előbb ér el a hang, másrészt ebben a fülben hangosabb lesz. A két fülbe érkező hang hangerejének eltérését interaurális hangerőkülönbségnek IHKazt a jelenséget pedig, hogy a hangok eltérő időpillanatban érik el a két fület, interaurális időkülönbségnek IIK nevezzük.

Fontos leszögeznünk, hogy annak ellenére, hogy a két fülbe eltérő fizikai jellemzőkkel Jonathan Barnes látásjavítása hangok érkeznek, soha nem két különálló hangot hallunk, hanem mindig csak egyetlen, de meghatározott téri minőséggel rendelkező hangot. Lássuk előbb, hogy miből származik az IHK, és hogyan képes ezt a hallórendszer felhasználni a hangok lokalizációjában.

A fülek közötti hangerőkülönbség és a hangforrás irányának összefüggése Az interaurális hangerőkülönbség A fülek közötti interaurális hangerőkülönbség elsősorban a fej árnyékoló hatásának köszönhető, mivel a hangforrással ellenkező oldali fülbe érkező hangnak át kell haladnia a fejen. Az észlelőrendszer a két fülbe érkező inger hangerejének különbségéből következtet a hangforrás pozíciójára. A helyzet azonban nem ennyire egyszerű: az alacsony frekvenciájú hangokat ugyanis a koponya nem tudja leárnyékolni.

Ha visszagondolunk a hangok rezgéséről tanultakra, akkor tudjuk, hogy a hanghullámot nemcsak az időegységenkénti rezgés számával tudjuk meghatározni, hanem a hullámhosszal is, amely a hullám két egymást követő csúcsa közötti távolságot fejezi ki. Ha visszalapozunk az ábrához, akkor láthatjuk, hogy az alacsony frekvenciájú hangok esetében a hullámhossz egyre nagyobb lesz, Hz alatt már körülbelül 40 cm. Ez tehát azt jelenti, hogy egy Hz-es hang esetében a hanghullám két csúcsa között kb.

Lehet, hogy érdekel