Agyi érzékelés

agyi érzékelés

A mozdulatlansággal? Az érzékszervi működések felfüggesztődésével? A pihenéssel és újjáépüléssel?

a látószerv anatómiai jellemzői

Az álmokkal? Vajon mit értene meg ebből egy a mi viselkedésünket tanulmányozó földönkívüli? Megértené-e az éjszakánként mozdulatlanul pihenő, mégis álmatlan ember panaszait?

Értené-e az álmodozás és az álmodás közötti különbségek mibenlétét?

látás és láthatatlan energiák

Mit gondolna azokról az anyákról, akik éjszakánként gyermekük legkisebb rezdülésére is azonnal megfelelő módon reagálnak? Mely kritériumoknak kell teljesülniük ahhoz, hogy alvásról, és ne ébrenlétről beszéljünk? Természetesen mi emberek mindannyian érezzük, hogy mi is az alvás, és miben különbözik az ébrenléttől.

Általános pszichológia 1-3. – 1. Észlelés és figyelem

A szubjektív igazságok azonban nem mindig állják ki a gyakorlat próbáját. A Föld felszíne például — kisebb egyenetlenségektől eltekintve — határozottan laposnak tűnik, a tudományosan igazolt forma azonban lehetővé teszi a Föld körüli utazást is. Ehhez hasonló, persze kisebb horderejű példa az, amikor laboratóriumi körülmények között, műszerekkel is igazolhatóan az alvás állapotából ébresztett ember úgy érzi, agyi érzékelés az ébresztés nem volt ébresztés, hiszen ő nem is aludt.

Ha ezt a személyt a laboratóriumi körülmények helyett a volán mögött képzeljük el, a fenti, akadémikusnak tűnő okoskodás súlyos következményt hordozó gyakorlati színezetet is kap. Az alvás tudományos vizsgálatának modern korszakát tól számítják, amikor a gyakori szemmozgások jelenlétével és élénk álomtevékenységgel jellemezhető alvásállapotot elnevezték REM-alvásnak az angol Rapid Eye Movements, azaz gyors szemmozgások agyi érzékelés kezdőbetűi alapjánés elkülönítették a gyors szemmozgásoktól mentes és álomtevékenységben szegényesebb NREM- non-REM- alvásfázistól Aserinsky- KleitmanRechtschaffen-Kales Az alvás élettani folyamatainak és lélektani jellemzőinek kutatási hagyományait ez a felismerés közös pszichofiziológiai keretbe helyezte, és egyben rámutatott arra, hogy a kétféle alvásállapot embernél hozzávetőlegesen 90 perces ciklusokban váltja egymást, az alvás tehát valamiképpen egy ritmikus agyi érzékelés.

A modern alváskutatás eredményei sorra tárták fel az alvásciklusok jellegzetes két fázisa közötti különbségeket, valamint az ezek egymásutániságának élettani szabályozásáért felelős rendszer elemeit A legfontosabbnak látszó különbségek egyértelműen az agyi elektromos tevékenység, az agyi anyagcsere és az agyi véráramlás tekintetében rajzolódnak ki.

A NREM-alvásfázis lassú hullámú, hagyományosan inaktivitásnak tekinthető agyi elektromos tevékenységgel, csökkent anyagcserével és véráramlással, míg a REM-fázis ezek ellenkezőjével jellemezhető Pace-Schott-Hobson Mindez megerősíti azokat a laboratóriumi ébresztéses kísérletekben szerzett tapasztalatokat, amelyek szerint a NREM-alvásfázisból ébresztett kísérleti alanyok rövidebb, tartalmilag szegényebb, illetve emlékezés- és gondolatszerűbb élményekről számoltak be, mint a REM-fázisból ébresztettek.

A REM-fázisból ébredők hosszú, tartalmi részletekben bővelkedő, hallucinációszerű szellemi tevékenységre utaló beszámolókat adtak. Mindehhez társul még az a különbség is, hogy a NREM-alvás alatti élmények legtöbbször ismétlődő jellegűek, a REM-alvásbeliek viszont nem ilyenek.

A NREM- és a REM-alvás, illetve a NREM-alvás különbözõ stádiumainak váltakozásai az idõ függvényében egy átlagosnak mondható éjszakai alvás során a vízszintes tengelyen az alvással töltött órák vannak feltüntetve. Mindez arra engedte következtetni a kérdéssel foglalkozó kutatókat, hogy a REM-fázisok olyan, a mozdulatlanság leple alatt maradó testi-lelki aktivitással kísért periódusok, amelyeknek az alvás más részeihez képest kiemelt, az ébrenlét vonatkozásában pedig jelentős szerepük van. Bár ennek a megközelítésnek ma is igen sok híve van, agyi érzékelés nyilvánvalóbb, hogy a két alvásfázis különbségeinek keresése sokáig háttérbe szorította azoknak az igen lényeges közös elemeknek a felismerését, amelyek az alvás agyi érzékelés viselkedésesen egységes állapot meghatározó sajátosságai.

Érzékelés és észlelés alvás alatt Jelentőségspecifikus ingerfeldolgozás alvásban: képalkotó vizsgálatok A környezettel való kapcsolat, illetve a személy környezetére irányuló tudatosság mindkét alvásállapotban jelentősen háttérbe szorul, de nem szűnik meg teljes mértékben.

Az alvás egyik legfontosabb tulajdonsága az éb- reszthetőség. Ezt a hétköznapi megfigyelések mellett a kísérleti eredmények is bizonyítják, hiszen az alvó néven agyi érzékelés gyakrabban vezet ébredéshez, mint egy jelentőséget nélkülöző, de azonos erősségű hanggal való ingerlése.

A jelentőségspecifikus agyi aktivitástöbblet a név elhangzása és a jelentőséget nélkülöző inger elhangzása közötti agyi aktivitásmintázatokban mutatkozó különbség kiszámításával lehetséges. Mindez az agy helyi oxigénfelhasználásában bekövetkező változások eltéréséből fMRI-vel funkcionális mágneses rezonanciás képalkotó eljárás, bővebben lásd az Érzékelés, észlelés, környezet című fejezet szövegdobozában.

írja le a látássérülés hiperópiáját a látás helyreállítása pc-n

Ébrenlét állapotában a személy saját nevének elhangzásakor a halántéklebenyi agytekervény középső területén és az orbitofrontális kéregben agyi érzékelés oxigénfelhasználás lényegesen megnő a jelentőséget nélkülöző inger megjelenését kísérő agyi aktivitáshoz képest. Bár a NREM-alvásban az ébrenlétben tapasztaltakhoz képest gyökeres módosulások figyelhetők meg az agyi aktivitásmintázatokban a jelentőségteljes és a jelentőséget nélkülöző ingerek hatására is, a különbség, azaz a jelentőségspecifikusság hatása változatlan.

Az érzékelés és az észlelés élettani (fiziológiai) háttere

Ez a specifikus hatás a középső halántéklebenyi és orbitofrontális területek sajátnév-indukált aktivációjában ölt testet Portas agyi érzékelés al. Egészen más változásokkal jellemezhető NREM-alvásban és ébrenlétben a személyes jelentést vagy sürgető jelzésértéket nélkülöző, ismétlődő ingereket kísérő agyi aktivitás. Alvásban ezek az ingerek az agykérgi oxigénfelhasználás csökkenését váltják ki. Ébrenlétben ugyanezen ingerek alkalmazása nyomán, a hallókéreg területén fokozódó oxigénfelhasználás agyi érzékelés Czisch et al.

A jelentés nélküli ingerek alkalmazása nyomán tehát egyfajta oxigénfelhasználásban mért aktivitáscsökkenést figyeltek meg az alvó agyi érzékelés agykérgében. Ugyanezeknek az ingereknek a hatására az agykéregben ébrenlét alatt helyi aktivitásfokozódás mutatkozik. Ezek a kísérletek egyértelműen bizonyítják, hogy a környezeti ingerek szelektív feldolgozása — legalábbis a hangingerek tekintetében — bizonyos formában és bizonyos mélységig az alvó agy jellegzetes működésmódja.

Az alvás alatti ingerfeldolgozás mélysége: kiváltott válaszok Az alvás egyik jól ismert és az élővilágban széles körben elterjedt jellemzője agyi érzékelés szemhéjak lezárása, ami a környezetből eredő látási ingerek feldolgozásának erős gátja.

Ehhez hozzávehetjük az ember és más nappal aktív fajok egyedeinek azon preferenciáját, hogy sötétben aludjanak. Ez szintén arra utal, hogy a látás és az agyi érzékelés egymást kizáró dolgok. Az ember, aki környezetéből származó információinak jelentős hányadát látás útján szerzi, mégis életének egy jelentős részét alvással, tehát olyan állapotban tölti, amelyben ezt a képességét nem használ hat ja.

Mindazonáltal a felvillanó fényingereket, különböző hangingereket, tapintási ingereket és fájdalmas ingereket alvás alatt is érzékeljük. A kiváltott válaszok technikájával lásd az 1. A kiváltott válaszok korai komponenseinek változása jól tükrözi, hogy az ingerfeldolgozás az ébrenléthez képest csak enyhén gátlódik.

Nagyobb mértékű változás elsősorban ezt követően, azaz a másodlagos feldolgozástól kezdődően jelenik meg Kakigi et al. Az akusztikus kiváltott válaszok tanulmányozása arra utal, hogy az alvó agy lassúbb és elnagyoltabb formában ugyan, de képes az automatikus ingerdetekcióra, sőt akár a megfelelő orientációs válasz mozgósítására is, amennyiben az inger fokozottan újszerű.

látás 5 százalék

A hanginger reprezentációjának kialakulására és annak a szenzoros memóriában való tárolására is van bizonyíték, jóllehet ezek a folyamatok jóval kisebb hatékonysággal valósulnak meg alvásban, mint ébrenlétben. Agyi érzékelés alapján az is nyilvánvaló, hogy az akusztikus környezetben bekövetkező nagyobb változások tudat- vagy figyelemelőttes preattentív formában leképeződnek az alvó agy működésében, lehetővé téve az ébredés mechanizmusainak szükség szerinti mozgósítását Atienza et al.

Annak, hogy az agy a hallási környezetet alvás alatt is pásztázza, számos idegtudományi bizonyítéka van. Ennek átmeneti rövidlátás az ébredés szempontjából lényeges elemi mechanizmusnak az előzményei állatkísérletekben is kimutathatók Csépe et al. A agyi érzékelés jelentőségének alvás alatti központi idegrendszeri képviseletét a korábban bemutatott funkcionális mágneses rezonancián alapuló bizonyítékok mellett a kiváltott válaszokkal szerzett tapasztalatok is alátámasztják.

Az alvó személy saját neve nagyobb fokú központi idegrendszeri mozgósítást hogy a szemünk hogyan érzékeli a látást, mint más nevek, és ez a kiváltott válaszokkal is követhető. Azt is sikerült igazolni, hogy az alvó személyeknek akusz- tikusan adott, jelentésükben szemantikusan össze nem illő szavak is jellegzetes agyi választ eredményeznek. Ez azt jelenti, hogy az alvás alatti agyi aktivitásmintázat nem egyszerűen a saját név ismerős és érzelmi jelentőséggel bíró ingermintázatának köszönhető, hanem annak, hogy egy sekélyebb jelentésalapú feldolgozásra alvásban is sor kerülhet Bastuji et al.

NREM-alvásban az akusztikus ingerek hatására gyakran nagyfeszültségű EEG-hullámok generálódnak, amelyek többnyire a K-komplexusok vagy vertexmeredek tranziensek különböző formáit öltik, és szabad szemmel is jól megfigyelhetőek A személy saját neve vagy a különös ingerek nagyobb valószínűséggel váltanak ki K-komplexusokat, mint a közömbös vagy agyi érzékelés ingerek.

A kiváltott agyi érzékelés és a kiváltott K-komp- lexusok közötti látás 0 milyen látásélességnél vizsgálatának fő tanulsága, hogy a K-komplexus egyfajta tudatelőttes információfeldolgozási folyamat jele, amelynek során a kiváltó inger és kontextusa függvényében mérlegelhetővé válik az alvás folytatása vagy annak megszakítása Halász és tegyük hozzá utóbbi esetben értelemszerűen a megfelelő viselkedéses válasz mozgósítása.

Vertex- fejtető- meredek agyi érzékelés és K-komplexus EEG-képe emberi alvásban.

betegség alatt romlik a látás

A vertexmeredek tranziensek elsősorban az alvás kezdetén az 1-es vagy 2-es stádiumban figyelhetőek meg. A K-komplexusok preferált megjelenési helye a 2-es stádiumú alvás. Mindkét hullámforma spontán is megjelenhet, de ingerekkel is előhívható, egyszerre képezik az alvás alatti információfeldolgozás jelét és az alvás instabilitásának mutatóját Az alvás mint válogatás Agyi érzékelés jelentőségteljes ingerek hatására bekövetkező szelektív ébredés és agyi aktiváció, valamint a fokozottan újszerű ingerek preferált feldolgozása arra utal, hogy az alvás egyfajta erőteljes válogatást jelent a jelentést hordozó és viszonylag kevés agyi érzékelés bíró ingerek között.

Érzékelési szempontból ez azt jelenti, hogy az alvás az ébrenléttől abban különbözik, hogy alvásban csak a kiemelt jelentőséggel bíró ingereket dolgozzuk fel, illetve esetenként azokra reagálunk.

Ennek lehetősége folyamatosan biztosított, hiszen az információfeldolgozás kezdeti stádiumáig mindig eljut az agyi feldolgozás Bódizs-Csóka Az eredeti cél a lelki-szellemi folyamatok közvetlen mérése volt, hiszen maga Berger is pszichiáterként tevékenykedett. Az ezzel kapcsolatos kezdeti kudarcokat követő, napjainkban tapasztalható felélénkülés részben a számítógépes elemző eljárások elterjedésével magyarázható Rajna Az egyik, pszichofiziológiailag jól megragadható és gyakorlati alkalmazással is kecsegtető kérdés az egyéni pszichológiai vagy viselkedésbeli különbségek EEG-vel történő mérése.

Újabban ennek a kérdésfelvetésnek a nyomán az alvás-EEG-vel kapcsolatban is születtek figyelemre méltó eredmények.

Hogyan fejleszd a Memóriád? 8 módszer a memóriád fejlesztésére!

Ennek előzménye az a megállapítás, miszerint az alvás-EEG szinte ujjlenyomatszerűen stabil és egyénre specifikus mintázatú, vélhetőleg az egyéni központi idegrendszeri felépítés tükre Finelli et al. Egy vizsgálat szerint a parahippokampális agyi régiókból elvezetett, mély NREM-fázisokban mért ,25 Hz-es elektromos tevékenység egyéni mértéke pozitívan korrelál a vizuális emlékezeti teljesítménnyel Bódizs et al.

Másrészt idős személyekben a homloklebenyi területek fölött NREM-alvásban mért 0, Hz-es EEG-tevékenységnek az egyéni agyi érzékelés együttjárást mutat egyes, a végrehajtó működést mérő mutatókkal ilyen a szófolyékonyság [adott főnévhez hány értelmesen kapcsolódó igét tudunk adott idő alatt felsorolni], illetve a London-torony-teszt [hány lépésben tudunk egy adott korongsorrendhez eljutni a rendelkezésre álló oszlopokon elhelyezett korongokból kiindulva] megoldása.

Ezekben a végrehajtó működést mérő funkciókban a megfelelő teljesítmény a homloklebenyek ép működése mellett lehetséges Anderson-Horne Erről az oszcillációról agyi érzékelés, hogy az agykéregben keletkezik, és tükrözi a szinaptikus jelátvitel hatékonyságát Amzica-Steriade Egy másik NREM-al- vásra jellemző EEG-hullámról, az alvási orsóról lásd az ábrát kimutatták, hogy annak gyakorisága és intenzitása pozitívan korrelál az általános kognitív és tanulási képességekkel Bódizs et al.

Általános pszichológia 1-3. – 1. Észlelés és figyelem

Az alvási orsók keletkezése szoros kapcsolatban áll a lassú oszcillációéval, és feltehetőleg szintén a kéreg, illetve a kéreg és a talamusz közötti agyi érzékelés átvitel hatékonyságát tükrözi. Feltételezik, hogy az alvási orsók az alvás ideje alatti emlékezeti agyi érzékelés is pozitív mutatói.

Ennek megfelelnek azok a vizsgálati eredmények, amelyek az éjszakai alvási orsók száma és az emlékezeti megőrzés hatékonysága közötti összefüggést támogatják Clemens et al. Ezek az eredmények tulajdonképpen a normál populációra terjesztik ki azokat a klinikai neurológiai megfigyeléseken alapuló közleményeket, amelyek az alvási EEG hasonló mutatóiban találták rendkívül alacsonynak a mentális retardációban szenvedő gyerekeket és szellemi leépülésben lévő időseket Shi- bagakiPetit et al.

Kezdeti megfigyelések szerint az alvás alatt rögzített EEG a személyiség nem agyi érzékelés vonatkozásairól is nyújthat érdekes információt, bár e tekintetben még lényegesen agyi érzékelés ismerettel rendelkezünk. Az az ébrenlét állapotában feltárt összefüggés, miszerint az alfa-hullámok féltekei aszimmetriája kapcsolatba hozható a negatív emocionalitásra való hajlammal, az alvás ideje alatti alfa-aktivitásra vonatkozóan is megállja a helyét Schmidt et al.

Ezek a megfigyelések arra utalnak, hogy az alvás-EEG egyéni ujjlenyomata differenciálpszichológiai jelentőséggel bíró információkat hordozhat. Lassú oszcilláció és alvási orsó EEG-képei embernél.

Navigációs menü

A lassú oszcilláció elsősorban, de nem kizárólag a 3-as és 4-es stádiumú alvásban jelenik meg. Az alvási orsózás leggyakoribb megjelenési helye az alvás 2-es stádiuma. Az orsó nevet a kezdetben növekvő, majd csökkenő amplitúdójú hullámcsomag formája miatt kapta.

Az EEG-vel mérhető orsózás feltételezhetően tükrözi a kérgi, valamint a kéreg és a talamusz közötti kapcsolatok funkcionális hatékonyságát Mikroébredések az alvásfolyamatban Egyes alvásra jellemző EEG-mintázatok K-komplexusok, vertexmeredek tranziensek alvás közbeni ingerléssel is előhívhatóak Halász Az alvásra jellemző agyi elektromos tevékenységmintázatok némelyikének ingerléssel való kiválthatósága az alvásnak mint agyi állapotnak egy nehezen érthető tulajdonsága, amely az alvás alatti mikroébredések kérdését viták kereszttüzébe sodorta.

A kérdés ellentmondásosságának eredetét ezeknek az alvásjelenségeknek a kétarcúságában kereshetjük. Egyrészt, az előzetes alvásmegvonással vagy gyógyszerekkel fokozható alvásmélység a K-komplexusok gyakoriságának és amplitúdójának növekedésével jár. Hasonló különbség figyelhető meg fiatal és idős személyek alvása között is: a mély alvás nagyobb arányával agyi érzékelés fiatal személyek alvásában több és nagyobb amplitúdójú K-komplexus figyelhető meg, mint a sekélyebb alvással jellemezhető idősek agyi érzékelés.

Másrészt, ingerléssel is fokozható a K-komplexusok gyakorisága, ez pedig ellentmondani látszik az előbbi megfigyeléseknek. A K-komp- lexusokat mindezek miatt tekinthetjük az alvás jeleinek és az ébredés irányába történő elmozdulás jeleinek is.

Fölmerül tehát néhány nyilvánvaló kérdés.

Lehet, hogy érdekel