Az ember megvetése az ember iránt

Ekkor az ember megvetése az ember iránt meg az olaszok a klasszikus ókort a maga teljességében. Mert nagy ideje van megmenteni a megmenthetőket. A kolostorok rejtekeiből egymás után kerülnek ki az elveszetteknek hitt latin írók Poggio felfedezései : megindul a görög kéziratoknak özönlése nyugat felé Giovanni Aurispa nagyarányú vásárlásai s élénk figyelem fordul a klasszikus világnak eleddig kevésre becsült régiségei, az építészeti emlékek, szobrok, feliratok, gemmák, érmek felé Ciriaco utazásai.

Az antik művelődési kincsek e tudatos feltárására és terjesztésére irányuló lendületes tevékenységnek három középpontja van: Firenze, Róma a látás rövidlátása Nápoly.

Köréjök sorakozik néhány kisebb, politikai tekintetben kevésbé jelentős, de a tudományos és művészeti törekvéseket bőkezűen felkaroló, fényes emlékű fejedelmi udvar, aminő a Gonzágák mantuai és az Esték ferrarai udvara. Emez Guarino, amaz Vittorino nevelői munkásságának színhelye. A humanizmus legmaradandóbb emléke talán éppen a kritikai attitűd volt. A reneszánsz társadalmában is az Öntudatra ébredt emberi én, a lélek harcaiból kiszabadult test szabadságának, sőt szabadosságának kihangsúlyozása nyilvánul meg.

Navigációs menü

Földi élet újra megtalálásával az ember megtalálta elveszett testét, és eszménye a teljes életet élő erős ember lett. A kiforrott reneszánsz embere nem ismer gátlásokat, amikor erről a teljes életről van szó; sem vallás, sem család nem korlátozza cselekedeteiben.

Új ember- és életeszme mellett új állameszme jelentkezett. A középkor nagy államgondolata, az isteni és földi birodalom ellentéte már a reneszánsz előtt letűnt, de Machiavelli mondja ki először: az államnak semmi köze Istenhez. Az állam az összefogó erő, melyben egy nemzet erői egyesülnek. Minthogy pedig az állam az emberek összessége, az embereit pedig vezetőre szorulnak, az erős embernek kell az állam élén állnia.

Ezzel a politikai ideállal találkozunk a reneszánsz korának uralkodóinál, s ez az eszménykép köszön vissza a kiváló emberek humanista életrajzaiban. A humanisták írásaikban az ember megvetése az ember iránt foglalkoztak a korabeli iskolák kritikájával és az ideális iskola képének megrajzolásával. Újszerű elemként jelenik meg írásaiban - egyebek között - a gyermek egyéniségének figyelembevétele, va­lamint gyermekek lelkületéhez közel álló, a játékos módszerek ajánlása.

Ellenpontozza ezt a testi fenyítékről alkotott véleménye: a fájdalmat mint elrettentő eszközt kisebb gyermekeknél még meg­engedhetőnek tartja. Mivel kell a tanulókat a tudományok megkedvelésére ösztönözni? A játék fontossága Ha a gyermek a fenyegetésre nem hajlik meg, a testi fenyítéknek kell következnie.

Ez úgy menjen végbe, hogy a még fejletlen test a fájdalmat ugyan élénken érezze, de sérülés abból ne származzék. Semmiképpen se viselkedjék úgy a tanár, hogy fenyegetéseit vagy feddé­seit a gyermekek megvessék.

Ezeket épen azért ne vesztegesse lépten-nyomon, hanem mindig az alkalmas pillanatban vegye elő, ami nyomatékot és értéket ad nekik, ellenkező esetben érzéketlenekké lesznek a gyakori verés következtében. A nagyobb fiúkat ritkáb­ban kell veréssel fenyíteni, de olykor mégis rákerül a sor. Legtöbbnyire mégis a tanártól, az akadémiai tekintélyes férfiaktól való félelem, az irántuk érzett tisztelet, akik tanúi viseletüknek és mindenegyes hibájuknak vagy derékségüknek bírái, féken tartják az ifja­kat.

Ebben közreműködik a szülőktől és rokonoktól való félelem is. Az emberi lélekben csodálatos vágy él a szabadság után. Engedi, hogy gyakorolják, de a kényszerítést nem tűri. Sokat el lehet érni nála kéréssel, ellenben keveset lehet kicsi­karni erőszakkal. A játékot úgy kell megválogatni, hogy bennük az illendőség a kellemességgel legyen párosulva, ilyenek a labdázás, a golyózás és a futójátékok. Ha Cicero az ő polgártársainak tisztes és mérsékelt játékokat ajánlott, mennyivel inkább kell olyant rendelnünk egy bölcselőnek.

Minden játék néhány idősebb ember felügyelete alatt menjen végbe, akik a növendékek előtt tiszteletben állnak. Ezeknek a játékoknak az legyen a céljuk, hogy a test üdüljön fel, nem az, hogy elvaduljon.

Továbbá a játékokat azért kell űzni, hogy a lélek felüdüljön, erejét visszakapja és hogy a napi munka elviselésére alkalmasabb legyen.

Játék közben latinul kell beszéíniök és állapítsanak meg a játék körébe tartozó bünte­tést arra, aki anyanyelvét az ember megvetése az ember iránt. Könnyen is fognak beszélni és annál szívesebben, ha a tanár nekik jó és megfelelő szavakkal megmondja, amit játék közben beszélni kell.

A nőkről szóló aforizmák elemzése

Nem szívesen beszélünk ugyanis, mikor attól tartunk, hogy mondanivalónkat ügyetle­nül és nem megfelelő szavakkal az ember megvetése az ember iránt kifejezni. Ha pedig az időjárás nem engedi a testgyakorlást, vagy egyeseknek a látás kitartása szabad vagy nincs kedvükre a játék, akkor kedves időtöltésül szolgálnak a mulattató és vonzó elbe­szélések, például apró mesék vagy történetkék, vagy az ilyen fajta kellemes, vidám, el­més, szórakoztató elbeszélések.

Idetartoznak a vagy bővebben kifejtett szellemes mon­dások, vagy a rövid, szellemes, nevetést keltő elmésségek. Hébe-korba egy hosszasabb kártyajátékot is meg kell engedni, amely az észt, ítélőerőt és emlékezete fejleszti; ilyen számba az ember megvetése az ember iránt a sakkjáték és az ostábla. Álljanak rendelkezésre oszlopos folyosók és csarnokok, ahol esős időben a növendé­kek az időt eltölthetik. A legfőbb gondot azonban az észre és emlékezőtehetségre kell fordítani, amelyek a testnek túlságos ápolása mellett elgyengülnek.

Helyesen mondta valaki, hogy a testre való túlságos gond a lélek elhanyagolását vonja maga után. Mind­amellett a testet sem szabad elhanyagolni, nem szabad az ember megvetése az ember iránt tisztátlanságnak, a szennynek zsákmányául hagyni, mivel ez úgy az egészségre, mint a lélekre a legveszedelmesebb.

A keresztény nő nevelése A korábbi részletekből már láttuk, hogy a fiúk nevelésére és tanítására vonatkozóan a humanista írók és pedagógusok a korabeli gyakorlatot meghaladó, újszerű javaslatok egész sorát fogalmazták meg.

Más kérdés, hogy ezek java része megszületésekor nem - vagy csak igen szűk körben - vál­hatott valóra, s többségük csak jóval később realizálódhatott.

A leányok nevelésének hétköznapjai viszont ezer szállal kötődtek a tradíciókhoz. A Szent Jeromos által Laetához írt nevelési tanácsok a leánynevelésrÖl elmélkedő írók egész sorának gondolkodásmódját határozta meg évszázadokon keresztül. Ez a szellemi hatás érhető tetten Vives nőnevelésről írt könyvében is, amely így nem a társasági hölgy, hanem az erényes és az ember megvetése az ember iránt feleség nevelésének programját kínálja olvasóinak.

A hajadon egyedülléte A gonoszlélek hatalma oly nagy ezen a világon, a jó ellen oly nagy a tőle kiinduló össze­esküvés, a néptömeg oly makacs védője az ő bűneinek, hogy senki sem jelenhetik meg a nyilvánosságban anélkül, hogy minden érzékünkön keresztül belénk ne hatoljon vala­mi, ami az erényt és erkölcsösséget nyugtalanítja. Azért nagyon találónak tekinthetjük azt a mondást, hogy a halál érzékeinken, mint ablakokon át tör be, vagy suhan be az emberi lélekbe.

Ebből az okból a léleknek mindig őrködnie kell és nem szabad felednie, hogy az ember élete a földön küzdelem, amint Jób mondja, és hogy miként ez a "próféta" kitartó harcos volt, úgy mi is álljuk meg helyünket és szilárdan tartsunk ki.

A hajadon az érzé­kek ezen ajtait csak ritkán nyissa ki; mikor kinyitja is, legyen résen, hogy a gonosz ellen­ség be ne törjön, vagy ravaszsággal be ne osonjon. A leány ritkán jelenjék meg nyilváno­san, mivel különben sincs künn dolga és legdrágább értékét: szüzességét veszedelem fenyegeti. És látás diagnózis 04 kimenetelekor legyen anyja társaságában, hanem otthon is.

Ez az intelem az anyák számárais szól. Szent Jeromos Laetának azt tanácsolja, hogy mikor falura megy, leányát ne hagyja a városban. Mert különben nem szükséges, hogy a leány mindig elkísérje anyját, valahányszor hazulról eltávozik, kivált ha vendégségbe, lakodalomba vagy férfitársaságba vagy hasonló összejövetelre megy.

Történjék ez halaszthatatlan kötelességből, vagy hogy férjének kedvére tegyen. Leányát oda elvinni nem illik. Azonban legyen otthon valamely megbízható nő, mint felügyelőnő, mert semmiféle baj sem nagyobb és veszedelmesebb, mint amelynek otthon ki lehet téve. A betűk ismere­tén kívül tanítsa leányait a női munkákra is, a gyapjú és a len feldolgozására, fonni, sző­ni, varrni, a házi munkákat végezni és intézni.

A jó anyának nem lesz terhére, hogy néha írással vagy bölcs és szent az ember megvetése az ember iránt műveinek olvasásával foglalkozzék, ha nem is annyira magáért, mint inkább gyermekei kedvéért, hogy őket oktassa és jobbakká tegye.

Eurydice, noha már korosabb volt, a tudományokkal és az erkölcsi szabályokkal való foglalkozás­nak adta magát csupán azért, hogy ezeket gyermekeibe is átvigye, amit valóban meg is tett. A gyermek ugyanis először anyját hallja, első gagyogását az ő beszéde szerint igyek­szik alakítani, minthogy abban az életkorban az ember egyebet sem tesz, mint utánoz és csak ebben ügyes.

Az első érzeteket és első fogalmait azokból a mozzanatokból veszi, amelyeket anyjától hall vagy lát. Azért az erkölcsi kialakulásnál nagyobb feladat fordul meg az anyán, mint bárki is gondolná.

Tartalomjegyzék

Az anya a legderekabbá vagy pedig a legrosszabbá teheti gyermekét. Abból a célból, hogy a lehető legjobbá tegye, röviden néhány szabályt fogok összeállítani. Az anya ügyeljen, hogy legalább fiai kedvéért ne beszéljen parasztosan, nehogy az ember megvetése az ember iránt pa­rasztos beszédmód a gyermekek fogékony lelkében meggyökeresedjék, a korral együtt erősödjék és ha megerősödött, kitörülhetetlenné váljék.

A gyermekek semmiféle beszéd­módot sem tanulnak meg jobban és maradandóbban, mint anyjukét. Azt hibáival, vagy jó tulajdonságaival együtt - ha ilyenek is vannak benne - alkalmazzák. Vives pedagógiai rendszere Vivesnek rendkívül éles megfigyelőképessége, mellyel kora az ember megvetése az ember iránt működését kisérte, roppant terjedelmű ismeretei úgy az ókori görög-latin, mint kora irodalmában, gyakorlati működése a tanítás és nevelés terén, különleges az ember megvetése az ember iránt a lélektan kér­déseiben és rendíthetetlen katholikus meggyőződése szilárd ala­pot adtak, hogy a Tanulmányok Rendszeré-ben De iradendis dis­ciplinis maredandólag foglalhassa össze és fejthesse ki az if­júság nevelésének nagy kérdéseit.

Azonban ha az elődök művei útmutatók is abban, hogy miféle kérdéseket kell tárgyalni, az ő egyéni felfogása lépten-nyomon teljés eredetiségében előtűnik. A nagy pedagógiai mű első részében a Septem libri de corrupiis arhtousban a tudományok megromlásáról, a taní­tásban lábra kapott bajokról szól. Sorra veszi a tudományokat és mindegyiknél részletesen tárgyalja a benne felburjánzott visszaéléseket, téves eljárást.

Ezáltal mintegy visszás oldalát mu­tálja be az oktatás akkor uralkodó rendszerének. A második részben, melynek teljes cime Libri de tradendis disciplinis sive de doclrina Christiana quinque, a helyes nevelés-oktatás alap­elveit és módszerét nyújtja. A tudományok megromlásának okairól írt mű De causis corruptarum artium Vives legérettebb alkotásainak egyike. Abból a célból írta, hogy a tudományosság célját és kereteit megvi­lágítsa, az ókori nyelvek hasznosságát igazi mivoltában tüntesse föl, hogy az ismereteket a hozzájuk tapadt szennytől megtisz­títsa.

A régi írók, köztük a középkor bálványozott tűzoszlopa, Aristoteles is, rászorulnak már a megrostálásra. A hosszas szá­zadok és tapasztalat az utódokat feljogosítják, hogy az élet és természet viszonyairól behatóbb ítéletet az ember megvetése az ember iránt maguk­nak, mint amilyent Platónál vagy Aristotelesnél találnak.

A javílás érdekében kérlelhetetlen őszinteséggel tárja fel azokat a hibákat, amelyeket nemcsak a középkorban és a kor­társaknál tapasztalt, hanem amelyek már az ókorban jelentkez­tek. A középkorban és a humanizmus korában is szerinte hyperopia szülés közben tévedésnek kiinduló pontját abban lehet keresni, hogy a régiek tudományos művei a népvándorlás pusztításai közepette elpusz­tultak, s a megmaradt művek is hibákkal telt példányokban jutot­tak a későbbi korokra.

Ezeket az írókat is a legtöbbször nem eredeti műveik utján ismerik meg, hanem a magyarázók művei­ből. A titkos tudományok háttérbe szorították az igazi tudományokat. Az új dolgok és a haladás iránt nincs érdeklődés. Némelyek otthonosan forognak a régiek világában, ellenben nem akarják tudni, hogy mely században, miféle emberek között élnek.

A saját koruk erkölcseit és tanullságát nem ismerik, noha a saját műveiket illetőleg mégis szeretnék, hogy becsben álljanak és a kortársak olvassák.

Sokan csak kivonatokat tanulnak az eredeti művek helyett, centókat a nyilvános iskolában történő tanítás. Ugyanezt vizsgálat tárgyává tette Erasmus is. Vives sem tér ki ezen kérdés elöl. Nézete szerint, ha a családban eléggé összehangzó az élet, a családi nevelés előbbvaló. De ha nincs a családban olyan, aki kedvező hatást gyakorolhat a gyermekre, akkor el kell küldenünk egy kiváló emberhez, hogy több társával együtt annál tanuljon.

Az iskola legyen egészséges helyen, távol a forgalomtól, a mesteremberek műhelyeitől, a királyi udvartól, de még az ember megvetése az ember iránt annyira távol az emberektől, hogy a gyermekek esetleges csí­nyeit ne lássák.

Megvetés az emberek iránt

Legjobb volna a városon kívül, vagy tenger­parton építeni az iskolát, ahová a henyélők nem sétálnak ki. Azonban az iskola helyénél jóval fontosabb a tanító, tanár személyisége.

A tanítóknak nemcsak hagy tanulékonyságot kell felmutatniuk, hanem rendkívüli képességet és ügyességet ez oktatásban is. A tanító, tanár erkölcsének kifogástalannak kell lennie.

A tanítók ne beszéljenek, ne tegyenek olyant, amivel tanítványaiknak rossz példát szolgáltatnának, vagy amit növen­dékeik veszély nélkül nem utánozhatnának. A tanár legyen ba­rátja a tudományoknak. Növendékeit atyailag szeresse, mintha saját gyermekei volnának. A tanítványok szeretetét barátságos módon, hasznos tanítások és tiszta erkölcsi élet által nyerje meg.

Az oktatás végső célja a vallásos meggyőződés meg­gyökereztetése és a jóerkölcs lévén, a tanító mindig legyen jó keresztény, mindent tartson távol magától és tanítványaitól, ami a jó erkölcs ellen van és mindig hangoztassa, ami az erköl­csös életre vezet. A gyermekekkel ne bizalmaskodjék, mivel a nagy bizalmasság a tanító megvetését, kevésbevételét idézheti elő. Legyen szigorú keserűség nélkül, ne fenyegetőd­nek, szitkozódást ne használjon. A látvány úszó legyek, tudóst ne a pénzvágy, vagy a dicsőség szomja serkentse munkára.

De munkájáért mindenesetre tisztes megélhetése legyen, azért fizetését kapja az államtól. A tanító, a tudós egyéniségének ilyen helyes rajzát, az erkölcsi alapelveknek, amelyeknek a nevelés-oktatással foglalkozót át kell hatniok, ilyen nyomatékos kiemelését, ily meaavőződéssel történő hirdetését aliaha máshol megtalálniuk. Heine szerint ha egyik-másik nézet elavultnak látszik is, ha egyik-másik csak helyi korlátozással is érvényes, de nem kevés közülük beható megfigyelésről és emberismeretről tanúskodó igazság, melyek mindig méltók a megszívlelésre és elég gyakran nem tárgyalhatók.

Jó látás videó azzal magyarázza ennek a művének keletkezését, hogy előtte erről a tárgyról kevesen írtak, de azok sem írtak bizonyos szabályokat a női élet irányítására. A maga elé kitű­zött feladat épen azért érdekelte, mert hisz nincs fontosabb do­log, mint az erényekre irányítani azok értelmét, akik életünk minden pillanatában a legközelebbi és legbizalmasabb kísérőink.

Aristotelessel tart, aki majdnem kétezer évvel azelőtt kifejezte, hogy az olyan állam, amely a nőneveléssel nem törődik, sze­rencsés fejlődésének egyik lényeges feltételét nélkülözi. A nő­nevelésben a fő cél az erkölcsösségre való vezetés. Az élet feladatai a férfira és nőre nézve különbözők, de a szellemi ké­pességre nézve nincs különbség köztük. A nő épen úgy fel van ruházva tehetségekkel, mint a férfi. Meghatározott életévhez nem köti a tanulás kezdőpontját, de mihelyt a leányka alkalmasnak látszik a tudományok eleme­inek elsajátítására és a külvilág tárgyainak megismerésére, hozzá lehet fogni a munkához.

A leányka egyszerre tanulhatja az írást, olvasást, meg a gyapjú- és lenfonást. A kézimunkákban ne le­gyen járatlan a legelőkelőbb se, mert ezzel lehet legjobban kitölteni a házi teendőktől üres időt. Mint rendkívüli példát az ember megvetése az ember iránt Izabella királynét, aki mind a négy leányát megtaníttatta fonni, varrni és hímezni. A szövés is mindig művészi ügyessége volt a tisztes nőknek.

Jellemző a korra, hogy a nőnek a művelődéshez való jo gát védeni kell. Elismerésre méltó az a bátorság, amellyel ki­emeli, hogy a nők nevelésétől kivált erkölcsi tekintetben való műremekek foszlányaiból.

A régiek enciklopédikus műveltség­gel büszkélkedhettek. Azért azt tanították, hogy az összes tudo­mányok és tehetségek összeköttetésben állanak az ember megvetése az ember iránt. A kortársak igen fontos dolgokat, évszámokat mellékeseknek tar­tartanak és szakjukon kívül másféle tudományban nem töreked­nek ismeretekre.

A tudományok fejlődésének eme főfő akadályaihoz járul­nak az emberi hiúságból eredő nem kisebb hibák, amelyek a középkori tudományos életből minduntalan kiütköztek.

1. Az Egyház bensőséges kapcsolata az emberiséggel 1.
2. Hogyan lehet javítani a látást milyen gyakorlatok
3. Megvetés az emberek iránt Temesvári Pelbárt írásai magyarul
4. Szabadbölcsészet
5. Hogyan jelzik a látást

Egyesek, noha csak grammatikusoknak váltak volna be, bölcselők, hittudósok akarták lenni. Mások azt akarták, hogy kellő alap nélkül mindenhez értőknek látszódjanak. Ellenmondást, a hibás nézetek megigazítását senki sem akarta tűrni. Ehhez járult a fékte­len vitatkozó kedv; ezáltal az a balvélemény jutott be a köz­tudatba, hogy a tudomány célja és végső eredménye a vitatko­zás.

A vitatkozás mindjárt a születéssel kezdődik s csupán a halállal végződik. A gyermeknek, ha az iskolába kerül, mindjárt az első napon vitatkoznia kell; szóvitára tanítják azt, aki még beszélni sem tud. Ugyanez foly a nyelvtanban, a költészettan­ban, a történelmi ismeretekben, dialektikában, szónoklattanben, szóval minden tudományban Semmi sincs oly világos, oly tiszta, hogy egy kérdéssel, mintha szél kavarná föl, meg ne zavarják.

A leglustább zsibbadtságnak tartják, hogy valaki semmi kifogást ne találjon még a nap fényében is.

Ez-e a bölcseség gyakorlása, ez-e a tiszteletreméltó tudomány megvallása?