Csökkent vizuális kontraszt,

csökkent vizuális kontraszt

Az integrációs folyamatok nagy része extrasztriatális kérgi területek interakciójaként valósulhat meg. Ezeknek az integrációs folyamatoknak az eredményeként jelenik meg a látott környezet valós háromdimenziós struktúrája, illetve az ehhez kapcsolódó pontos szemantikai reprezentáció pl.

Stirling, ; Kertesz, A korai látórendszeri szakaszokra jellemző párhuzamosság az M és P pályarendszer viszonylagos elkülönülése az extrasztriatális területek kapcsolatrendszerét is meghatározza. Ez a kapcsolat alapozza meg az extrasztriatális információfeldolgozás egyik fő tengelyét, a dorzális vagy occipitoparietális irányt. Ezzel párhuzamosan, a III. Mind a blob és a blobok közötti régió sejtjei a V2 felé közvetítenek, ahonnan az csökkent vizuális kontraszt a ventrális V4-es területre jut el.

Az információáramlásnak ez az iránya építi fel az extrasztriatális feldolgozás másik fontos útvonalát, a ventrális vagy occipito-temporális irányt. A ventrális és dorzális területeknek csökkent vizuális kontraszt csak az anatómia-lokalizációja eltérő, hanem fontos funkcionális különbségeket is találunk közöttük l. A két kérgi útvonal természetesen nem független egymástól, közöttük számos ponton szoros interakció működik.

Honnan ered a látásromlás?

A két útvonal főbb jellemzőit és a hozzájuk köthető neuro-pszichológiai zavarokat beszéljük meg az alábbiakban Bear, A ventrális MI-pálya és a dorzális HOL-pálya kérgi útvonal főbb szakaszai és az útvonalak közötti funkcionális különbségek Forrás: Zihl, Mindkét irányt kétirányú információáramlás jellemzi, valamint a két útvonal közötti interakció is jelentős Occipitotemporális irány MI-pálya A ventrális kérgi út főbb állomásai a követezőek: V1, V2, V4 és inferior temporális kéreg IT l.

Általában a ventrális területek fő feladata a tárgyfelismerés és a felismert tárgy összekapcsolása már korábbi reprezentációkkal MI-pálya.

Vizuális kalauz (1. rész) a VMI képalkotás szak szakirányai

Ha ennek a pályának a neuronális tulajdonságait vizsgáljuk, három fontos dolgot érdemes kiemelnünk. Az első, hogy a ventrális pálya posterior részének a V1-hez közelebb eső terület neuronjai egyszerűbb ingerekre reagálnak, míg a későbbi ventrális területek aktivációját csökkent vizuális kontraszt vizuális ingerek váltják ki. A második lényeges dolog, hogy a pálya funkciójából adódóan az egyes tárgyak fizikai lokalizációja kevésbé fontos, így ezeknek a területeknek a neuronjait viszonylag nagy méretű receptív mezők jellemzik.

Végezetül, a ventrális útvonalat alapvetően jellemzi a színészlelés, amely szintén növeli a tárgyfelismerés hatékonyságát Stirling, Az előbbiekből is következik, hogy az occipitotemporális struktúrákat ért sérülések után az érintett személyek általában bizonyos tárgyi jellegek felismerésének problémáiról, illetve magasabb szintű deficitek esetében arcok, teljes tárgyak felismerésének zavaráról számolnak be pl. Rubin, A kérgi színlátás és zavarai A leggyakoribb indiszkriminációs problémák jellegfelismerési problémák a színlátás különböző zavaraiban nyilvánulnak meg.

  1. Mit értünk látásromlás alatt?
  2. Mit értünk látásromlás alatt?
  3. A WCAG Értelmezése | teljesítési feltétel értelmezése [Kontraszt (minimum)]

A színlátás zavarai mögött álló sérülések kérgi lokalizációja változatos lehet, de a problémát leggyakrabban a ventromediális-occipitális kéreg occipitotemporális gyrus, valamint a lingualis és a fusiform gyrus és különösen a V4-gyel jelölt terület sérülései váltják ki csökkent vizuális kontraszt. Zihl, ; Heywood és Cowey, ; Walsh, A sérülések enyhébb formában a színészlelésnek egy csökkent formájához, a diszkromatopsziához vezetnek. Ebben az esetben csak bizonyos színek l-karnitin a látáshoz esik ki, míg más színek észlelése megmarad.

De kialakulhat ennél csökkent vizuális kontraszt károsodás, a színészlelés teljes elvesztése is, az akromatopszia.

Az akromatopsziás személyek csak szürke árnyalatok észlelésére képesek, csökkent vizuális kontraszt a tárgyfelismerésben fontos szerepet játszó, szín alapú diszkrimináció képességét is teljesen csökkent vizuális kontraszt.

Mindkét színészlelési zavar kialakulhat uni- és bilaterális sérülések következtében is. Az unilaterális sérülések az ellenoldali látótér színészlelésének zavarához vezetnek hemidiszkromatopszia, hemiakromatopszia. Míg a bilaterális sérülések értelemszerűen a teljes látótéren belül rontják a színek felismerését.

Ventrális integrációs zavarok Az egyes ventrális területeket érintő sérülések a fenti egyszerűbb jellegdiszkriminációs problémákon kívül összetettebb integrációs zavarokat is okozhatnak. A ventrális integrációs zavarok két nagyobb csoportját nézzük át az alábbiakban. Az első csoportba a tárgyfelismerési deficithez vezető, vizuális-vizuális integrációs zavarok tartoznak.

A másik csoport zavarait az intakt tárgyfelismerés mellett a tárgyak megnevezésének nehézsége vizuális-verbális integrációs zavar jellemzi.

Profiler vizsgáló műszer adatai alapján készülhet. A vizsgálatot követően olyan szemüveglencsék állíthatók elő, amelyek az eddigieknél lényegesen jobb látásélességet garantálnak, főleg gyengébb fényviszonyok között, pl. A látásvizsgálat során, az arra alkalmas szemekről, nagy pontosságú adatokat szolgáltat, és az eddig elképzelhetetlen századdioptria pontosságú szemüveg lencsék gyárthatók, a szolgáltatott adatok alapján. A látás új dimenziója csak Önnek!

Ha ezt az integrációt valamilyen sérülés megszakítja, vizuális agnóziák gnózis: görög, jelentése tudás, ismeret kialakulását eredményezheti. Ennek a kapcsolatnak a megszakadása jellemzi például a szín-észlelés egyik magasabb szintű zavarát, a színagnóziát is. Az ilyen zavartól szenvedő személyek, bár tökéletes színdiszkriminációs képességgel rendelkeznek, nem képesek a színeket ismert tárgyakkal asszociálni pl. A színagnózia rendkívül csökkent vizuális kontraszt jelenség, a kiváltó sérülés leggyakrabban az anguláris gyrus mentén található Zihl, Az agnóziák ugyanakkor a ventrális látópálya jellegzetes integrációs zavarai, amelyeket leggyakrabban a német neurológus, Lissauer által ben bevezetett két fő csoport egyikébe sorolják: apperceptív, illetve asszocitatív agnózia.

csökkent vizuális kontraszt

Ez a kettős felosztás ugyan túlegyszerűsített, de jó kiindulási pontot jelent a vizuális agnóziák megértéséhez. Az apperceptív agnózia kifejezés általában olyan személyek diagnózisában szerepel, akiknek tárgyfelismerési nehézségeik vannak, amellett, hogy az egyes tárgyi jellegek észlelésében nem mutatható ki probléma. Az apperceptív agnóziában tehát az egyes jellegek integrációja szenved zavart.

Az ilyen személyeknek lehet tökéletesen éles a látásuk, lehet jó a szín- vagy kontraszt-érzékenységük, mégsem képesek egy tárgy egészét észlelni. Képtelenek a bejövő tárgyi információ egységes analízisére. Ha az apperceptív agnóziában érintett személyeknek egy hétköznapi tárgy, például egy csésze képét mutatjuk, tökéletesen fogják leírni a látott tárgy színét, méretét és az egyéb fizikai jellegeit is, de mégsem lesznek képesek arra, hogy a tárgyat egészében felismerjék.

A tünetek súlyossága természetesen a sérülés kiterjedésétől függ. Nagy kiterjedésű sérülések által keletkezett súlyosabb agnóziás deficit esetén az érintett személyek még a viszonylag egyszerűbb formákat sem képesek felismerni, sőt csökkent vizuális kontraszt egyszerűbb rajzos másolatok készítése is problémát okoz a számukra.

Az agnóziás betegek legnagyobb részénél szerencsére nem ilyen súlyos a probléma, és a tárgyak felismerése csak korlátozott formában szenved zavart. De a kevésbé súlyos esetekben is több minden megnehezíti az agnóziás személyek mindennapjait. Így egyrészt gyakran összekeverik a hasonló tárgyakat, másrészt az egyes tárgyak különböző látószögből történő felismerése is nehézséget okoz számukra más szóval sérül a tárgykonstancia Farah, Nehéz kiemelni az apperceptív agnózia hátterében álló agyi területeket, mivel az ilyen tünetek megjelenésében általában diffúz, például szénmonoxid-mérgezés következtében kialakuló sérülések állnak.

Az egyik leggyakrabban idézett esettanulmány csökkent vizuális kontraszt S is szénmonoxid-mérgezés következtében jelentek meg súlyos agnóziás tünetek. S számára világosak voltak az alapvető, egyszerűbb formák, de képtelen volt bármilyen komplexebb tárgy, betű, szám vagy arc felismerésre. Agnóziája tipikusan vizuális volt, vagyis tapintás alapján normális szinten ismerte fel a tárgyakat, illetve beszédében, memóriájában sem volt nyoma semmilyen csökkent vizuális kontraszt rendellenességnek Humphreys, A fentiekkel ellentétben, az asszociatív agnóziás személyeknek nem okoz gondot a látott tárgyakat lerajzolni, vagy egymástól megkülönböztetni.

Náluk a probléma inkább akkor jelentkezik, mikor kérdésre válaszolva kell az egyes tárgyakat beazonosítani. Ha elképzelünk egy olyan egyszerű helyzetet, mint egy asztal megterítése, akkor egy asszociatív agnóziás személynél a következő tünetekkel találkozhatunk. A beteg képes arra, hogy bármelyik evőeszközt a szokásnak megfelelően helyezze el az asztalon, és kérésre megfelelő vázlatot is rajzol róluk. Az egyes tárgyak felismerése tehát nem okoz gondot, így nem beszélhetünk apperceptív agnóziáról.

Sőt később a memóriából történő felidézés is nehézséget okoz egy asszociatív agnóziával élő személy számára. A fentiekből az következik, hogy az asszociatív agnóziások problémája a perceptuális rendszer és a szemantikus memória összekapcsolásában keresendő.

Mit értünk látásromlás alatt?

Egy másik ismert beteg AB esete is ezt támasztja alá. AB könnyedén különböztetett meg tárgyakat egymástól, és eltérő látószögben mutatott arcok azonosságát, illetve különbözőségét is felismerte. Ezzel szemben egy 12 egyszerű tárgyból álló tárgysorozatból egyetlen tárgyat sem volt képes helyesen azonosítani. Szemantikus memóriazavarára az a megfigyelés utal, hogy AB fényképekről ugyan el tudta dönteni, hogy az adott képen egy állat vagy valamilyen tárgy szerepel, de ennél pontosabb, kategorizáltabb azonosításra nem volt képes.

További bizonyíték a csökkent vizuális kontraszt információ felhasználásának zavarára a Warrington és Taylor által bemutatott esettanulmány Humphreys, Az ebben a tanulmányban szereplő betegnek a különböző tárgyak közötti funkcionális kapcsolatot kellett felismernie.

Próbaként szerepelt például egy csukott esernyő képe, amelynek a funkcionális párját kellett kiválasztani két alternatíva közül: egy nyitott esernyő és egy sétapálca. Az asszociatív agnóziás személy a sétapálcát választotta, míg a normál kísérleti kontrollok számára egyértelmű volt a nyitott esernyő választása.

Következtetésként tehát megint elmondhatjuk, hogy az asszociatív agnóziás személyeknél a percepció és a jelentés integrációja szenved zavart. Az asszociatív agnózia tüneteit leggyakrabban olyan sérülések okozzák, csökkent vizuális kontraszt mindkét féltekén, ventrálisan, az occipitális-temporális határon alakulnak ki.

Az ilyen típusú sérülések valószínűleg gátolják a perceptuális és szemantikus rendszerek interakcióját. Az agnóziáknak számos altípusát különböztethetjük meg specifikusságuk alapján is. Így vannak generalizált agnóziák, ahol a felismerési zavar számos különböző tárgykategóriára kiterjed.

Mindemellett, vannak szigorúan specifikus agnóziás kórképek, amikor az érintett személyeknek csak bizonyos típusú tárgyak felismerése, vagy azonosítása okoz nehézséget. A specifikus asszociatív agnóziák között mindig kiemelt helyen szerepel a prozopagnózia. A prozopagnózia olyan arcfelismerési zavar, amellyel az ismert személyek pl. A prozopagnózia külön hangsúlyt kap a jelen könyv egy másik fejezetében, így ennek részletes jellemzésére most nem kerül sor.

Érdemes külön kiemelnünk az agnóziák közül a szimultánagnóziát, amelyet gyakran sorolnak az apperceptív agnóziák közé. A szimultánagnózia lehet ventrális vagy dorzális eredetű. Azok a személyek, akiknél a bal inferior temporális régió sérül, gyakran mutatnak ventrális szimultánagnóziás tüneteket. Ezeknek a betegeknek nem okoz gondot az egyszerűbb tárgyak felismerése, de több tárgy együttes észlelésére, illetve összetettebb vizuális környezet detektálására csak csökkent formában képesek.

Látás-helyreállítás otthoni glaukóma a dorzális szimultánagnóziával, amely a figyelemváltásnak a zavara l. Azonban már az összetettebb tárgyak felismerése is gondot okoz számukra. Például egy autó képét nem ismerik fel, mindamellett, hogy az egyes összetevők, a kerék, lökhárító stb. Vizuális-verbális integrációs problémák A vizuális-verbális integráció megszakadása a tárgyak megnevezésében okoz nehézségeket.

Ellentétben tehát az előbb tárgyalt vizuális-vizuális integrációs zavaroktól, ebben az esetben a tárgyak felismerése és azonosítása nem szenved zavart. Általában három vizuális—verbális integrációs problémát dokumentálnak a leggyakrabban: tiszta alexia, színanómia és optikus afázia. Az alexiás olvasásképtelenség erőssége csökkent vizuális kontraszt vannak olyan betegek, akik lassú, de eredményes betűről-betűre olvasással képesek teljes szavakat elolvasni, de vannak olyanok is, akiknél semmilyen olvasási alternatíva nem jár kellő eredménnyel.

Az alexiás tünetek kialakulásáért csökkent vizuális kontraszt vizuális és nyelvi rendszerek közötti kapcsolat megszakadása a felelős. A mögöttes léziók szinte mindig a bal oldalon jelentkeznek, amelyek tipikus formában érintik az anguláris gyrust, de kiterjedhetnek a lingualis gyrusra és a corpus callosumra is Zihl, ; Girkin és Miller, Egy másik, a vizuális és a verbális rendszer integrációjának hiányára utaló zavar a színanómia.

A színanómiával élő személyekre jellemző, hogy nem képesek mit jelent a látás plusz színek korrekt megnevezésére.

rövidlátás 30 látás

A színanómiás személyek ugyanakkor tökéletesen párosítják össze a színeket és a tárgyakat: nincsenek tehát agnóziás, vagy akromatopsziás tüneteik.

A szemantikai rendszerük szintén jól működik, tehát helyesen idézik fel az ismert tárgyak színét Zihl, ; Girkin és Miller, A harmadik jellegzetes vizuális-verbális integrációs zavar az optikus afázia vagy tárgyanómia. Az optikus afázia generalizált tárgymegnevezési zavar. Generalizált abban az értelemben, hogy az érintett személyek általában számos tárgyi kategórián belül képtelenek a vizuálisan bemutatott tárgyak megnevezésére.

Ugyanakkor más szenzoros modalitások, például tapintás vagy hallás alapján történő tárgymegnevezésük sértetlenül működik. Az ilyen betegek pusztán vizuális információkra támaszkodva képesek a tárgyak felismerésére és funkcionális azonosítására, de a tárgyak nevét nem határozzák meg helyesen.

A tárgyanómia kialakulását, akárcsak az előbbi esetekben, szintén az információáramlás anguláris gyrustól való szeparációja okozhatja.

a látás helyreállítása 100-ra 2. fokú látás

Ez a szeparáció valószínűleg még kifejezettebb, mint az alexia, vagy a színanómia esetében Zihl, ; Girkin és Miller, csökkent vizuális kontraszt Occipitoparietális irány HOL-pálya Az occipitoparietális vagy dorzális pálya útvonala az occipitális kéregtől bilaterálisan halad a parietális kérgi területek felé, ennek során áthalad aV2-es és V3-as területeken, és belép a V5-tel jelzett területre úgy is ismert, mint mediotemporális sulcus, MT.

Innen pedig több posterior parietális terület kap információt. A dorzális pálya feladatai elsősorban változatos téri funkciók formájában nyilvánulnak meg HOL-pálya. Számos kérgi egysége közül a V5-ös terület sejtjei elsősorban a meghatározott irányba mozgó ingerekre reagálnak, függetlenül az adott inger pontos látótéri lokalizációjától. A parietális területek közül a V7-tel jelölt terület kiterjedt receptív mezőkre támaszkodva érzékeli csökkent vizuális kontraszt adott irányú és sebességű mozgást pl.

Stirling, Az inferior parietális régiók sejtjei pedig olyan input kombinációkra szenzitívek, amelyek egyszerre jelzik az inger látótéri lokalizációját és a megfigyelő szemének, illetve fejének a pozícióját. Ez azért nagyon fontos, mert ezzel válik lehetővé a megfigyelő számára, hogy környezetének tárgyait szeme és feje adott orientációjától függetlenül észlelje vagyis nem elforgatva látja a környezetét, amikor éppen ferdén tartja a fejét.

Mindemellett a dorzális pálya mentén valósul meg a vizuális és motoros rendszerek integrációja is, amely többek között kulcskomponense a mozgások vizuális irányításának is pl.

Lehet, hogy érdekel