Gyenge látással vigye el a rohamrendőrséghez

gyenge látással vigye el a rohamrendőrséghez

Rendhagyó kezdete ez egy szentéletrajznak, társaim figyelmeztettek rá, magam is belátom, de ha időrendben óhajtok haladni, kénytelen vagyok ezzel kezdeni. Volt számos szent a minket megelőző emberi történelemben; nagyok, sőt talán valódiak is akadhattak gyenge látással vigye el a rohamrendőrséghez ám a mi egyetlen szentünk, a minden korábbi szentnél nagyobb, szépségesebb és emberibb, aki a gyönyörűséges Leányi Lét csodálatos, megrázó megtestesülése és szellemi-lelki térbe történült párolódása, engem, a történészt arra kötelez, hogy minden apró körülményt a valóságos időrendnek megfelelően ábrázoljak, mert minden vágyam az, hogy Őhozzá, a mi egyetlen szentünkhöz, az Ő kiválasztásának, meggyalázásának, valamint egyszerre valóságos és áttételes felszárnyalásának borzalmas történetéhez méltónak bizonyuljak.

Kurváknak azokat nevezték, akik a testüket pénzért bocsátották áruba. Nálunk ilyesmi hazánk megalapítása óta természetesen nem fordulhat elő, de a világ más tájain ez a rövidlátás száma gyakorlat máig nem ismeretlen.

Abban a reménytelen korban a futtatóknak nem volt elég fantáziájuk, hogy a CHH-t feltalálják: nekik nyomorult, büdös, beteg, férges, fertőző prostituáltakat kellett kurválkodásra kényszeríteniük folyamatosan, hol erőszakkal, hol a pénz erejével.

Fárasztó szakma lehetett az övék, nehéz lehetett az emberekkel bánni, mert az emberek abban a korban a látás egyik szemében összezsugorodik, csaltak, hazudtak, hogy a szajhálkodásról már ne is beszéljünk, és a szajhákra mindez, érthető módon, kiváltképpen vonatkozhatott. Nevét a lexikonokban hiába keresnénk, Ugarhon Hantáiból történeti munkáiból kitörölték, mielőtt egyáltalán beléjük került volna.

Ő maga e mellőztetés ellen nem tiltakozott, sőt gőgösen helyeselte. Ennek a dolgozatnak különben sem ez a tárgya. Maradjon hát névtelen kivételesen nálam is — amúgy is tartok tőle, hogy az idegenszerű nevek tömegével agyonterhelem az olvasót. Nevezett írónak valóban nem az írás volt a kenyere, mert írásból megélni nem tudott, hát méltatlan értelmiségi segédmunkákat vállalt, időnként szívesen, mert, mint egyik barátja feljegyezte, úgy érezte: az életben a világtalan, élettelen írókkal ellentétben így részt vesz legalább.

Az írást beteges áltevékenységnek érzékelte, nyomorúságos életpótléknak, s csak annyiban helyeselte, amennyiben abban a korban, az ő véleménye szerint, ami a miénkkel is egyezik, az élet teljes megélhetése senkinek sem adatott meg.

Az író a naplóját kézzel vezette kockás iskolai füzetekben, és egy-egy füzetet, ha betelt, egyik barátjának gyenge látással vigye el a rohamrendőrséghez oda, így amikor a kommunikátorát lefoglalták, erre a naplóra nem bukkantak rá. S miután e napló meg sem jelent, a könyvtárakból sem lehetett minden példányát gondosan eltüntetni, mint a kiadott könyveiéit. Emlékezetből idéztem e mondatot, mert a dédunoka gyanakvó volt velem, s általában mindenkivel szemben, és nem engedte meg, hogy lemásoljam.

Úgy tűnik, bizonyos tekintetben mély rokonság fűzte dédapjához, amely akár lelki is lehetett, ezt nem tudom, mindenesetre a külseje a megszólalásig az övéhez hasonlított: szőkésbarna, kopaszodó, kissé tokás, rövidlátó, rövid karú, kicsi kezű, horgas orrú, orrsövényferdüléses, nazális hangú, gerincferdüléses, nyakcsigolya-meszesedéses, lumbágós, mélyharapású, ferdeképű, nagy seggű, hasilag hízékony, elszőrhödött, aranyeres ülésű, lúdtalpas kacsázású embert ismertem meg benne, szóval a külseje a megszólalásig a dédapjáéra hasonlított; művészi adottsága azonban nem volt neki, legalábbis semmi jelét myopia és hyperopia kezelik mutatta.

Az örök építészeti hivatalban dolgozott beosztott ügyintézőként, ahol kitűnt a kerítésépítést vagy emeletráépítést kérelmezők iránti szigorával, szinte kegyetlenségével, az értelmetlen szabályok akadékoskodó betartatásával, amiért az ugarok részéről közutálat övezte. A közutálat megint a dédapjával kapcsolja össze; különösek a sorsok rímei.

Mikor a zöldesbarna, kegyetlenül mély, mert üres szemébe néztem, megborzongtam, azt hittem, a dédapja néz vissza rám; de hát mi, Talizmánok, nem vagyunk sem babonásak, sem misztikusok, s ezt az érzést elhárítottam magamtól. Az gyenge látással vigye el a rohamrendőrséghez legnagyobb, számunkra pedig, Talizmánok számára különösen végzetes szerelme nemcsak szép volt, gyönyörű és minden korabeli, korlátolt rációval korlátozott ösztönhatáron túl kívánatos, hanem, a fennmaradt összes forrás szerint, mélyen érző lélek, sőt ragyogó, gunyoros, szarkasztikus, szinte férfias szellem is lakozott benne.

Egyes feljegyzések szerint mikor a metrón, villamoson vagy buszon utazott — ezek korabeli nyomorúságos tömegközlekedési eszközök voltak —, a vele szemben ülő férfiak kezéből kiesett az újság, és be nem teltek az ő bámulásával. Az ötletet e szépséges nő gyöngyöző kacagással fogadhatta, és őszintén kívánhatta, bárcsak volnának neki vulvái a hónaljaiban is. E kivételesen látás szövettan alkatú, zsigar-alantföldi-traverzán keverék hölgyről film nem maradt fenn, és fénykép is kevés, ám azok valóban velőtrázóan gyönyörű nőt mutatnak valamennyi életkorában, bakfis korától mindvégig.

Rosa Luxemburg, a marxista 1

Haja dús volt és természetes szőke és természetesen hullámos-göndör és hosszú, egyes felvételeken a meghatóan kicsike, szinte háromszögletű popsiját verdeső; szeme kék, szemhéja álmodozó, ajaki kissé sértődötten biggyedők, gyenge látással vigye el a rohamrendőrséghez azért, vélem, mert ahhoz képest, mily kívánatosak, a gyáva férfiak mégsem merték nyaldosni és foggal szaggatni eléggé merészen.

Egész teste, minden romlik-e a látás a megfázás miatt hosszú és karcsú és táncos, a gyenge látással vigye el a rohamrendőrséghez is, az ujjai is, még a természetes, saját hosszú körmei is, na meg a szépséges medencecsontja, a csak kissé kiálló, meg az izgató csípője, meg a lapos, szinte konkáv hasa; térdei meghatóan keskenyek, combjai vékonyak, karcsúak, finoman ívelten hosszúak, s köztük, nem látni a képeken, a feltehetőleg páratlanul izgalmas öl, a befogadás maga, hová szép testének minden íve, hajlása, egyenese úgy vezetett csábosan és magnetikusan, mint egykor minden út Rómába; általános karcsúságához képest keblei dúsak voltak, előre meredőek, nyilvánvalóan szőke bimbajúak és lányosan asszonyosak.

Egyes fényképeit a korszak felkapott, tallármilliárdokat kereső, plasztikai sebészek és egyéb emberszobrászok által megfarigcsált filmsztárjainak és manökenjeinek fényképeivel összevetve, a gyenge látással vigye el a rohamrendőrséghez legmodernebb szépséganalizátor segítségével megállapítottam, hogy azoknál tökéletesebb és kívánatosabb testű nő volt, a legszebb harmincnégyet illetően átlagosan legalább huszonhét százalékkal; az összehasonlítás alapjául szolgáló hölgyek a szemészeti könyvek ingyenesen letölthetők és szellemi értékeiről megbízható adat nem maradván, erről többet nem is mondhatok.

Annyit azonban be kell ismernem: sem az író, sem a szerelme sárgult fényképeken rögzült, halványodó külalakja nem vall arra, hogy a mi honunk és a mi korunk bölcs rációval visszafogott nemi cselekménytárába kidülleszkedés, kitüremkedés, lázadó dúlás nélkül be tudtak volna illeszkedni. Erős a gyanúm, hogy ők hetente többször, sőt, ha tehették, akár naponta is számos alkalommal szerették egymást, és igen hosszasan.

Eretnek gondolat a részemről, tudom, mégis úgy vélem: nekik kettejüknek, a szerencsétleneknek, voltaképpen szerencséjük, hogy nem a mi boldog, mert kiegyensúlyozott honunkba és korunkba születtek. E pogány gondolatokért bűnbánattal tartozom, le is róttam, és folyamatosan le is fogom róni; Talizmán társaim, az én kisorsolt gyóntatóim a megmondhatói, mennyit untattam őket ez irányú vallomásaimmal; mégis ebbe a nagy és szent történetbe illeszkedőnek ítéltem őket, ha névtelenül is, és úgy gondoltam, Talizmán szempontból archaikusan és bűnösen dús nemi fantáziámnak ezúttal, kivételesen, teret engedhetek: így hatott rám a kor és a tárgy, amelyet kutattam.

Nyilván hamar rájöttek öltözködés közben ők ketten, az író és a szerelme, hogy nem ártana a hímtagokat is szaporítani a férfiegyed testén; elhelyezhették arya stark megpillantotta képzeletben a hímnemű lény homlokán, hátán, derekán meg egyéb helyeken, és öltözködtek szomorúan és sietősen.

Gamestar 2002-03

Erről ugyan a napló csak szűkszavúan szól, nem a közönségnek készült, mégis el tudom képzelni. Szinte látom: együtt képzelegtek e gyönyörűséges új szerelmi eszközökről ketten, amíg öltöztek, és gyenge látással vigye el a rohamrendőrséghez, kedves-nedvesnek képzelték a páros hónalj-hasadékot sóvárgón.

Az pedig sejthetőleg e szépséges kapcsolat tragikus mélye volt, hogy túl későn találkoztak ahhoz, hogy saját, közös gyermekeik legyenek. Kedves-nedves, vagyis humoros, emberi ötlet volt az a két gyenge látással vigye el a rohamrendőrséghez vulva, és nem is lett volna következménye, ha az emberi világ akkoriban nem olyan lett volna, amilyen. Jellemző arra a rettentő korra, hogy a legemberibb, a Teremtést hevesen pártoló szép ötletből a történelem általunk ismert eddigi legembertelenebb cselekvései következtek törvényszerűen, s hogy ebbe a bájos ötletbe később egy gyönyörű lelkű ember fiatalon, még a felnőtt életének előtte, többszörösen — emberként és állatként is — belehalt.

Amíg másvalaki egyéb indítékból ki nem találja, a dolog el is aludt volna, ha egy baráti társaságban, történetesen egy érettségi találkozón a Cuppogó Hónalj-Hasadékról az író nem tesz említést futólag.

Szerelme nem volt ott, az író nem is mondta volna, amit mondott, az ő jelenlétében: el lett volna foglalva szépségének bámulásával teljesen, és ki se nyitotta volna a száját. De hát a szépséges, szikrázó szellemű szerelme nem lehetett ott éppen: mosott vagy főzött vagy takarított vagy bevásárolt vagy pénzt keresett rosszul fizető, méltatlan munkákkal; ami idejük egymásra maradt, azt inkább az ágyban töltötték, és eszükbe se jutott, hogy úgynevezett társaságba járjanak. Zsonna az ő gyermekük valójában, bár sem ők nem tudtak erről, sem Zsonna; s ők, az egymást gyönyörűen szeretők, az életükbe szintén belerokkantak és belehaltak, ahogyan akkoriban kellett és illett, főleg azoknak, akiknek Szent Zsonnához bármi közük lett is valamiképp.

A társaság jót mulatott a Cuppogó Hónalj-Hasadék ötletén, és napirendre tért. E társaságból az ötletet páran feljegyezték, innét volt sejtelmünk róla már azelőtt, hogy az író naplóját megtaláltam volna, kié is lehetett az ötlet eredetileg.

Ketten még aznap e-mailen az ötletről külföldön élő, az osztálytalálkozóról hiányzó volt osztálytársaiknak beszámoltak, s noha a címzettek e leveleket törölték, a két levél a fejletlen kolakmenci szerveren megmaradt, minthogy az önfelfaló bioszervereket pár évvel később találták csak fel az információ-túltengés elleni védekezésül, és Ugarhonban még ennél is jóval később vezették be a használatukat.

Much more than documents.

A kérdéses élettelen szerver memóriája ötven éven át pihent egy raktárban, véletlenül bukkantak kalóriatáblázat a látás tesztelésére az örökök, és az egykor gondosan letörölt szerveren az eredeti állapotot visszaállították, hátha örökellenes összeesküvés nyomaira bukkannak utólag. A dolognak semmi értelme sem volt, minthogy az örök hódítás előtt negyedszázaddal írták ezeket az üzeneteket, hacsak az nem, hogy örök hivatalnokok a buzgalmukat és a pótolhatatlanságukat bizonyíthatták ismét.

A levelek tartalmát visszaállítván eleinte tréfára gyanakodtak, de szakértők a lemezt hitelesnek találták, és a leveleket néhány évtizeddel később örök fordításban közölték anélkül, hogy sejtették volna, mi a jelentőségük. Mint más iratokból kiderül, ezt a nevet az ugar titkosszolgálat is az íróval azonosította.

A két kérdéses e-mail senkit sem vezethetett az író nyomára, amíg az ugar titkosszolgálati iratok egy része az örök megszállást követő harmadik évtized konszolidációja során elő nem került. Ezeket elsőként én néztem át Zsonna szempontjából, a CHH ügyében később gyenge látással vigye el a rohamrendőrséghez ugar szereplők egy részére rá is bukkantam, s mint meglepetésemre kiderült, közülük többen azonos gimnáziumi osztályba jártak Kolakmencen.

A harmincéves érettségi találkozójukat az ugar titkosszolgálat végig rögzítette, bár nem az író miatt: Ugronnya Bertyók belügyminiszternek egy milliomos üzlettársát figyelték, nyilván mert tartottak tőle, hogy a belügyminiszterre nézve sok szempontból terhelő tudását elköpheti óvatlanul valahol.

Az író e megfigyelt osztálytársát Rózen Borgónak hívták, főiskolát vagy egyetemet nem végzett, abból az osztályból egyedüliként. Érettségi után Zsermániában lett pincér egy kaszinóban, ahol a saját kombinációival sok pénzt nyert pókeren. Elve az volt, hogy akkor kell megállni, amikor nyerésben van az ember, és ehhez fegyelmezetten tartotta is magát. A pénzt Ugarhonban fektette be: olcsó mütyüröket — plasztik fülbevalókat, pléhgyűrűket, műkő-körmöket gyenge látással vigye el a rohamrendőrséghez akkoriban keresett óhajköveket a babonás ugar tömegek szerint varázserővel bíró csiszolt kavicsokat — gyártott, amelyek éppen divatossá lettek, ezzel a vagyonát megsokszorozta.

Később mi Kharlamov látomása fogott, ami akkor nem volt divat Ugarhonban; sok nemzetközi versenyt nyert, és vagyonát ezzel ismét megsokszorozta. Ekkor támadt az a valóban zseniális ötlete, hogy lókolbászt fog gyártani, méghozzá lóhúsból, ami sehol a világon senki másnak nem jutott már eszébe a lókolbász gyártásához sokkal olcsóbb génezett szóját használtak mindenfajta hús helyett.

apek látásfórum

Rózen Borgó az akkor már jelentős vásárlóerővel rendelkező maroknyi ugar dúsgazdagra bazírozott, és ezzel aztán végképp megszedte magát. Több cégét is jegyezték a tőzsdén, és híres volt arról, hogy aránylag alacsony, negyven százalékos kamatra adott kölcsön három hónapra, ezzel a többi uzsorásnak alákínált; a belügyminiszterrel is egy kölcsönügylet révén került kapcsolatba.

Későbbi sorsáról nem tudunk, nyomtalanul eltűnt ugyanis; talán meglépett a vagyonával valahová, talán megölték, az utóbbi a valószínűbb. Vagy a belügyminiszter végeztette ki, vagy a többi uzsorás, vagy a maffia, ami voltaképpen ugyanaz.

A második világháború

A mi szent történetünkhöz nincs köze, csak annyiban, hogy az ötletadó személye a történészek számára az ő lehallgatottsága folytán kiderülhetett.

Az osztálytalálkozón jelen volt egy biológus meg egy plasztikai sebész is, ők ketten nem tértek napirendre az író ötlete felett. Mind a ketten megérezték, hogy életük legnagyobb esélye ragyogott fel előttük.

Ők az ötletet nem is adták tudtul senkinek, azt remélték, értetlen marad. A plasztikai sebész, dr. Marcsyh Zilmán — az író padtársa az elemi iskola alsó tagozatában négy évig, majd a gimnáziumba is együtt járt vele — azonnal egy csodálatos kis hadriai magánsziget sós levegőjét érezte meg az orrában, amelyet majd a páratlan operációkkal keresett pénzből vehet meg; rég kinézte azt a kis hadriai szigetet magának, és álmodozott róla, mint ezt a halálos mi a biokuláris látás a lányainak elmesélte; a biológus pedig, Berkovitsich Lovanta, feltehetőleg rögtön látta magát szmokingban, amint épp a Nohoobel-díjat veszi át.

Ők ketten óvakodtak, hogy a társaságban bárki az izgalmukat észrevegye, erre voltak idomítva abban az országban, ahol a Cuppogó Hónalj-Hasadék kedves-nedves ötlete felmerült, mert kedvetlen-nedvetlen ország volt az, és abban az évszázadban az ottani emberek megtanulták, hogy egymást gyűlölni, egymástól tartani ajánlatosabb, mint bízni és szeretni, és nemigen vártak jót gyenge látással vigye el a rohamrendőrséghez konferenciák a szemészet 2020-ról az óvodisták sem, sőt az egypetéjű ikrek is sejthettek erről valamit, mert már az anyaméhben szorgosan fojtogatták egymást, a korabeli ultrahang-felvételek tanúsága szerint.

Nem is született abban a nyugat-balkáni országban túl sok egypetéjű iker, sőt magányos magzat is alig akadt, aki megfoganni s majd megszületni hajlandó lett volna. A hirdetési újságokban nemsokára megjelent dr.

Megadta a telefonját, a faxát, az e-mait címét meg a személyi hívójának számát is. Ezek korabeli, primitív kommunikációs eszközök voltak. Nem volt könnyű ezt a szóviccet az akkori ugar újságokban elhelyezni. De végül sikerült, egy-két lapban mégis kéjvánatos lett a kéjvánatosból, mint az alexandriai moszolám és a des moines-i murmurmur könyvtár archívumaiban ma is olvasható.

Méltán számított dr.

Toroczkai László - Vármegyés a véres úton

Marcsyh, egykor az író padtársa a pisiszagú általános iskola alsó tagozatában, immár arra, hogy a sok százezer olvasó közül akad öt-hat, akinek a szóvicc olvastán meglódul a fantáziája. Ennyi páciens kihúzta volna a doktort a nyomorból, amelyben az ugar orvosok nagy többségével együtt senyvedett.

Öt-hat értő olvasóra még egy jó író is számíthatott a világban akkor, ha valamely remekműve véletlenül napvilágot látott. Az öt-hat fantáziadús ember közül egy-kettő biztosan jelentkezik, remélte a plasztikai sebész. A plasztikai sebészet még a szegény Ugarhonban is divatos szépségipari ágazatként működött, elsősorban az euro-szabványos keblek, combok, hasak és fenekek iránt volt jelentős a kereslet.

Az euroszabványok milliméterre és grammra előírták az átmérőt, a kerületet, a sűrűséget és a domborhajlást; az elasztikussági mutató, amit Európában határoztak meg, Európán kívül különösen szigorú volt, 0,86 százalék, ezt magában Gyenge látással vigye el a rohamrendőrséghez sehol nem tudták tartani, örültek, ha a 0,59 százalékot elérték; ezzel is a Keletről való nő-bevándorlást próbálták korlátozni.

  1. Fordította dr.
  2. VASÚTMÁNIÁSOK IDE, VONATBUZULLS - Index Fórum

Azokban az években azonban éppen dekonjunktúra volt tapasztalható a plasztikai sebészetben, mert aki nőként Európába akart menni menedzsernek vagy kurvának, már rég megműttette magát; a születésszám alacsony volta miatt pedig az újabb nemzedékek nem adtak annyi pácienst, amiből a rengeteg ugar plasztikai sebész tisztességesen megélhetett volna.

Meglepően sokan hívták fel gyenge látással vigye el a rohamrendőrséghez plasztikai sebészt: több tucatnyian. Marcsyh nem volt médiaszakértő, így nem tudhatta, hogy a lapokat hetvennégy százalékban már csak az apróhirdetések miatt vették Ugarhonban akkoriban, és még a sporthírekre is csak harmincegy százalék volt kíváncsi, a politikát pedig mindössze nem egészen hat százalék futotta át. Kulturális hírek a lapokban alig voltak, és azokat sem olvasta szinte senki: 0,37 százalék. A halálozási rovatot olvasták el a legtöbben: kilencvenkét százalék; ekkora volt abban az időben a transzcendencia gyenge látással vigye el a rohamrendőrséghez igény.

A telefonon érdeklődők között nők és férfiak csaknem azonos számban akadtak, de, gondolta dr. Marcsyh, a férfi érdeklődők nyilván kedvezőtlen adottságú nejük esetleges átszabása céljából jelentkeznek. Ilyen is volt, hogyne lett volna, minden van az emberi világban, ami képzelhető és ami nem, de többségben oly hímneműek voltak az érdeklődők, akik a hónalj-hasadékot a maguk testén kívánták megnyittatni.

A sebész gyorsan hozzáedződött e gondolathoz, elvégre a páciensnek az a dolga, hogy fizessen, és mindegy, melyik nemmel is verte meg a Teremtő.

Láma Ole Nydhal Minden határon túl - PDF Free Download

A zsírszövet- és mirigyirtása két nem esetében hasonló, s az ilyen lyukacskák megnyitásától még senkinek se lesz gyereke. Gondolta legalábbis dr. Marcsyh Zilmán, túlspecializálódott szakmájába vakultan. És kezdte vagdosni férfiak és nők hónalját befelé, mélyítette a lyukat, míg szép kis hüvelyt nem képezett belőlük, és hihetetlen találékonysággal izzadságmirigyeket is be- illetve visszaültetett az első pár eset után, amivel a cuppogást is sikerült megoldania.

A pánciensek fizettek, és a hadriai sziget szinte még a térképen is közelebb nyomakodott az ő kedélytelen, mert tengertelen lakhelyéhez, hol megszületni volt eléggé oktalan.

Majdnem Rommakákiába született egyébként, amelynek akkoriban volt még tengere, de ugar kisebbségiek voltak a szülei, kiket a születése előtt nem sokkal Rommakákia Ugarhonnal határos harmadából, Traverziából kiűztek, egyetlen orvosi táskára való fehérneműt vihettek csak ki onnét, és azt is gyenge látással vigye el a rohamrendőrséghez a határőrök, nincsenek-e benne ékszerek, kábszerek vagy fegyverek, így született ő Ugarhonban végül, vagyis, ismertebb nevén, Meagerlandben. Mindezt a halálos ágyán mesélte el a két lányának, akik feljegyezték, és egy asztrológiai lapban később közzétették a khínai szurkáló-gyógyászat és a földönkívüliek látogatásairól szóló kacsák között.

A madárember - Mai portugál elbeszélők

Marcsyh a bika jegyében született, az aszcendense pedig vízöntő volt; a lányok erre külön súlyt helyeztek, és terjedelmes, elmebeteg kommentárokkal látták el atyjuk vallomását, hogy a lapba egyáltalán be tudják csúsztatni. A két fia nem volt jelen, amikor ő a halálát várva mesélt, apjuk pénzén addigra emigráltak az anyjukkal. Marcsyh Zilmánnak az atyja is orvos volt, kiváló agysebész, Ugarhonban akkoriban elismerten a legjobb, kit az író egy szép, kiadatlan novellájában meg is örökített, mert igen-igen tisztelte.

gyenge látással vigye el a rohamrendőrséghez az életkorral kapcsolatos látás

A novella kommunikátorban rögzített változata az ugar titkosszolgálati iratok közül került az örök titkosszolgálati iratok közé a megszálláskor; ma is ott őrzik; egy kedves örök ismerősöm vitt be az archívumba gyenge látással vigye el a rohamrendőrséghez. Lemásolni a titkosított novellát természetesen nem tudtam, helyben memorizáltam. Örök ismerősöm, aki fiatalabb nálam, remélhetőleg él még, nevét ezért nem árulom el.

Az ugar titkosszolgálat az író kommunikátorát akkor kobozta el, amikor minden indok nélkül letartóztatták és házkutatást tartottak nála. Erre a rendőrségnek alkotmányos joga volt.

letölthet ingyenes szemészeti könyveket libagombok valószínűleg látás

A kézzel vezetett naplóját nem találták meg, mert nem otthon tárolta. Vádemelésig az ügy nem jutott el, pert nem tudtak ellene koholni, fantáziátlanok voltak a vizsgálóbírák. A vizsgálati fogságból az írót ítélet nélkül engedték ki két év múlva, ám a kommunikátorához, a saját írásaihoz és sok megabájtnyi gyenge látással vigye el a rohamrendőrséghez soha többé nem jutott hozzá.

Törvényes ítélet híján rehabilitálni sem volt miért, hiába kérvényezte megszállottan hónapokig. A jegyzetanyagok között több regényterv is szerepelt, ezeket nem volt időm átfutni.

Nem írhatta meg őket, meghalt agyérgörcsben nemsokára. Szépséges szerelme nem lehetett mellette, mert meghalt addigra ő is; kiváló fizikumú, dologtalan, elmeháborodott férje évtizedekkel túlélte mindkettejüket.

Lehet, hogy érdekel