Rövidlátás pumpás prés.

A tizenharmadik év a Rondó romjai a tűzszerész aki kitekeri álmaimból a gyújtófejet - kifüstöl vackomból az átkozott folyton cihelődő hajnal hóvihar egy kaktusz tövében - pumpás lázas lehelet; akkora feje van a klozetszagnak mint egy másnapos csecsemőnek a poharak libasorban lekanyarodnak a pultról - sivatagi tevekaraván a garatok kürtó'iben -; egy hóbucka mögött zárt alakzatban világháborús konvoj kel át az aknazáron; nyomukban mózes ökörfogatot vezet odébb jézus menetel zsebében döglött pacsirta ágyúcső remeg a vállán; 7 10 mikor temetik sárkányrepülőként kísért.

Tíz év után A Tolatás summázata Üres minden, mint egy sóbánya fényképe - rövidlátó a bőr, süket a szem és néma rövidlátás pumpás prés szaglás; nyerítve üget a tehetetlenség, s tapsolnak a fogak. A levegő földhöz vágott tök - két manccsal tapasztjuk szánkba; sötét van, akár embriók szívében napfogyatkozáskor.

Csörlőn emelkedik garatomig az inger, s úgy tapogatózom, akárha folyton bordák közé nyúlnék. Szemem fénye a koponyámba tömködött belek tekervényei közül nem bír kiszabadulni - a gondolat örvényében pörög a valóság vak világítótornya. De szorít már a koponyám, megfulladok benne, s akár tátott szájba ordító befalazott fül - négyütemű hörgés, gargarizáló dízelek; sziklaszobromon immár két árva csáp mered: elkötött köldökzsinór és porzó. Tűsarkú cipőben jár a fagy, de néhány fültövön csapott mondat idesomfordál szégyenkezve - a hideg falakban éjjel összemelegednek a huzalok.

Még emlékezetem hűtőkirakatában tárolom a semmiben dobbantó, vak energiát, de soraimat, mint véres hentesbárdok élét, egyenként mind a radírokba törlöm.

  • На секунду он остановился в задумчивости, затем лицо его просветлело.
  • Ничто, обладающее разумом, не опасно, - ответил Хилвар ( - подумал Элвин.
  • Viccek | My Blog
  • Навязывать другому свою волю было плохим тоном.
  • árka és ladik Hizsnyai Zoltán - PDF Ingyenes letöltés
  • Zalai Közlöny sz acsontkovacs.hu - nagyKAR
  • По короткой винтовой лестнице они поднялись на плоскую крышу здания.

Állok - éjféli tóból holdfénynél kimeredő kasza - s amit általam látni azt látom magamból. Péppé passzírozott arcomat. Légyen meg á te akaratod.

árka és ladik Hizsnyai Zoltán

Szégyennek ellenáll a hit - lándzsának a vért - fusson a kecske, ujjúnkból a vért pumpálja fel a húsba tört tövis, mint az menyben. A vers Kcíroli Gáspár bibliafordítása korabeli nyomatának felhasználásával, a Magyar Rádió felkérésére született. Baszk dombok buja hajlatán, s a narancssárga Katalóniában sokat bolyongtam hajdanán, pancsoltam egyre parttalanb Hiányban; s bús donnák barna balkona alatt, ha rövidlátás pumpás prés párolgott a völgy, hiába szisszent halk Soha!

Ah, kacsalábon forgó testerőd, legyűröd bennem mind a tetterőt, ikerrondellád magasszik fölém, s a kapuszárny a barbakán tövén kasztanyettaként diktál ütemet Hús befonta kanna - ennyi vagy csupán, édes Donna Anna! S mennyi vágy övez mégis, bűnös kaptár; rajzani rest vagy, ám betelt a naptár: söprűmön röpködsz, meglásd, boldogan, s gyönyöröd mézén méhed megfogan Könyörgöm, segíts meg!

Ó, Elvira, fogj át! Agyékomon hámként dobd át izmos öved, s pányvázd cövekemhez máj szín öled fodrát! Akárhogy is van, sorsunk Isten írja, az éj brokátját egünkről lenyírja; egyszer meg kell virradnia - bárha nélkülünk, Zerlina.

Однако ввиду наших прежних разногласий я пока что остаюсь вне вашего поля зрения.

Addig is hozzád kél dalom, te legszédítőbb szélmalom, aki az égre nyerítve perdülsz, hogy vitorládat szél kerekítse, és alul futsz el, pediglen fent ülsz, és akármilyen alakban feltűnsz, s elillansz, de nem rövidlátás pumpás prés meg így se: csalogánnyá válsz, aztán kőszirt formáz, gitárfutamtól feldúlt pínea, epedő szavam, jaj, hiába sorjáz, sehol se vagy már, szép Dulcinea.

Sehol, mert túl közel, rozsdás vértem föd el, bozontos mellkasom bolthajtása ölel - 21 24 s ingem, ha gombolom, már te is vetkezel. Dús rövidlátás pumpás prés szuszog alánk a rét, temetkezel, gúzsol falánk marék.

Bús margarét, lopott virág leszel, akit a kéj akármikor leszel. Főd felveted, majd elhagyod magad, földre pereg koponyádból a mag A vers a Magyar Rádió felkérésére született.

Hónapok elteltek vagy akár esztendők, míg szemészet Drezdaban világjárók megjöttek. Kelendők voltak jobb körökben bár a divatlapok, és már naprakészen folyt az adok-kapok a divatírók közt, de hát az mit sem ért, történetre, hírre vágyott a közönség, s nem csak a Dunának középső folyása, már a világegész várt feldolgozásra; történet és mese, ami jól kupán csap, mi az agy mélyére magát jól beássa; és egy leend ennek korlátja csupán csak: a távolságoknak bírni nem-tudása.

Bizony, nem késhettek már a híradások, Képzet a Tudásnak így bérbe adá sok rövidlátás pumpás prés pegazusát - szárnyalj pejkó, szárnyalj!

Megíródott minden s több még annál is, ha eléggé rátermett volt az annalista. De a publikumnak az még jobban tetszett, az eseményekről ha készült rézmetszet - kép! Ámde még sokáig nem mozdult meg a kép, az élet-meséket hiába keresték - kurta genre-képek baggatgatásával haladóztak el a hosszú őszi esték.

Anekdotát, mesét, életképet, eposzt egybeporzott, s eme hibridet ültette a folyvást erjedő, nyughatatlan komposzt: a nyelv ágyasába. S nem csak ikont festett: erény, ezer komplott közt kavargó, pörgő, csörgedező sorsot - folyamatot rajzolt, alakulást pingált, hőseitől sosem sajnálta a tintát: bő sugárban áradt, buzgott ernyedetlen pennája torkából a mese szünetlen. S színes alakjait cselekvésre fogta, lett légyen szállásuk kastély avagy fogda, sziget, hadi tábor, dereglye, ősi rövidlátás pumpás prés, lelkületük nemes, léha, égő, sivár, rajongó O, abból sosem is szenvedtél hiányt életedben, Móric!

S még neved él! Nemzedékek száza - elhótt és eleven - a te olvadt érczként hömpölygő nyelveden 25 28 edzette irályát, azzal ojtá anyja nyelvét - és ez oltvány folyvást megfoganja zamatos gyümölcsét: a plasztikus, élénk tónust s az akcentust, melytől tapintható lészen idea, szín, a kor, melyben élénk - s még azon ismék is, miket tapintat ó.

Nálunk még az élet igencsak regényes, amikor a regény eletesse válik, a valóság jámbor mesét és regét nyes, s tények gúnyájába gombolkozik állig a mű; s mikor a lét prózaivá satnyul, a literatúra a való fölé" nyúl; majd a bölcseletet nyúlja le, igaznak egyedül azt tudva, mit maga igazgat; aztán szétszabdalja önnön szövegtestét, kéjjel szemlélve a kontextus szétestét, ám midőn észleli: milyen sete-suta nagy történet rövidlátás pumpás prés a halál text tusa, rendezgetni kezdé ezeregy darabját - ilyennek képzeled a tébolyda rabját - jaj, de más-más könyvben valahány volt szerve, s a gyönyörök fája végleg szétszerelve!

Merő képtelenség itt másról szavalni!

rövidlátás pumpás prés homályos betűk látása

Ahány história, annyiféle érték, mert az érdemeket sokféleképp mérték koroskint, és nem lesz másként ez sosem is, egyszer egyik, másszor másik múló, semmis, de van mű, mi átsüt korokon, eszméken, és állócsillagként ragyog fönn az égen, meghaladva minden ó és új stíleszményt, mert ten belbecsébó'l töltekezik s vesz fényt, nem üstökös, mely a zeniten fellobban, és ahogy rövidlátás pumpás prés, sajog egyre jobban, de csak elenyészik árva csillaglása, nem marad utána csak önnön vak mása, s megint megjelenik egy kevés időre, s napszélben lobogó tollal vési dőre tanát az égboltra, hanem virradatra magvas eszméinek nem marad írmagja - épp hogy nem: Jókai óvatos a nyelvvel, szinte dédelgeti, ellenben nem nyelvel, nem aggat rövidlátás pumpás prés múlandóságokat, nem tündöklik, mégis világosságot ad, érzelmet s érzéki látást, reményt, derűt, 27 30 nem lobog szertelen, nem is tüzel, de fűt; sok-sok könyve elnyűtt, nem úgy a hatása!

Jelenlétét nem is észleljük: ő már rég szépliteratúránk háttérsugárzása. Tehát Mór megtette az kötelességét Rövidlátás pumpás prés ligetein nyugtathassa égkék szemét, lenge Bellák, odaadó Rózák, szűzi angyal-rajkák körötte aprózzák. Övezze homlokát dús babérkoszorú, és pihenés gyanánt légyen csak szomorú, színezüst szakállát sohse mossa könnyű, mint kinek a túl-lét ugyanolyan könnyű, akár ama súlyos talentum éltében, mit kedvvel pörgete hosszában-széltében át betű- és papír-hegyeken, -halmokon, s mit hasztalan hámoz ezer és egy Peer Gynt!

rövidlátás pumpás prés

És isten éltesse továbbra is bennünk! A vers a balatonfüredi Jókai Napok megnyitóján hangzott el májusában. Vagy az írót, ki magvas esszén fárad, szellemét zörgő gépbe zongorázva, s mikor az eszme épp legjobban árad, a házinéni rézkilincsét rázza; s a kritikust, ki épp idétlen hosszú verset baggatván termel új epét, és tollán már-már rügyedzik a bosszú, mikor a lakó törli ülepét, s ím, fuldokolva gurguláz a kagyló; s aki összetett prózaszerkezettel bajmol avagy épp félkész nagyregénye cselekményszálait varrogatja el amivel méltó díjra van reményemidőn a felső szomszéd kantárjára lel valamely szilaj kanca feszes combközén, s bár ösztökél, hogy kánkánt jár a mell, a lusta luk csak böffentget pöszén, s ütemére az ihlet elszelel Elhangzott szeptemberében a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Magyar Irodalom Házáért rendezett rendhagyó költőtalálkozón.

Présburgi ser-leg a szürke csend az ürgén szürke csönd - fül vagy csak fülke cseng mit hanggá gyűrt kecs önt reá és csüngve csöng csobban a báj a csent elhallott ámde szent világ-nagy kriglibent s mint szöszke haj lecsöng az űr kénsárga fent sárkánybélsárba fent hűs sert izzad a csap csebréből majd' kicsap csecse csöcs rajt' a föl csücsöríts rajta föl ne vesszen kárba árpa hab 32 35 ont sört rövidlátás pumpás prés sönt és döntve önt megdöntve önti a sort sörbe ölt lökődve tölt s önt is lecsorgia Arpád-medencei bor-szüret alacsony rövidlátás távollátás borzong, köd kereng, borsódzik kosbor, borbolya, még alig pirkad, épp csak földereng a borzas tólce, s fel-felhortyog a bongor alól a csélcsap föld, de reng a csupasz csülkök alatt már a kád, kadar-lé kacskáz, mint a vércsapa rézsút a rézsűn, csemcseg tar borág, 33 36 pittyedt biling közt szöszmötölhatol egy szellet lejjebb, szétcsap a bongyor belekben, bornírt farpofát próbáló vinkó, ó, te fürge must, ne kuporítsd le e büszke genust, légyen nyughelyed deszkaszarkofág, karcos kadávered ne gyalázzák kofák, mert még az áslóg rád mered, leveted kettős hevedered, szétpotyognak a dongafák s szülőöledbe ered levéd Mi lesz veled ó jó magyar, kóbor porondba süllyed az agyar?

Mert borítja immár iromba vásznát reád a szürkület, rozsdát seper a nyári lombba; idén már nem lesz több szüret.

Az ember lomha, méla, rest, valami védett szögletet keres, s még oly makacs, csimpaszkodik a kacs, tartja a fürt helyén az űrt, pedig a puttony már merő ragacs, rövidlátás pumpás prés a gége, s a hordó hasas.

Bordó bordűrt borít a borzderes égboltra bő bornyújából rövidlátás pumpás prés est A gömöri égettbor tora Hej, de őszbe hajlott a határ egyszerre, rozsda ütközött ki amarra, emerre: füzek boglya-haján, karcsú cser levelén - árkok mélyén immár erjed a televény, dévaj, fütyös szelek járják a hegyhátat, rövidlátás pumpás prés, egy a másra támad.

Addig gyömöszkélik egymást egyre feljebb, felrugallik burka ellős fellegeknek. Szilánkol, darvadoz, igencsak pilinkél, pedig még a rögöt meg se fogta a tél. A murci elejét épp csak most hajtánk le, az új bort meg le se fejtettük még - s ládd, e!

Cirkál, gebeszkedik, egyszer-másszor cseppen, alig lel utat a hervadt rézerekben. A napok már egyre rövidebbek pedig, s még ez a rövidebb is hamarabb telik, gyérül, hamvasodik a bozontos üstök - forró ákovitát ringatnak az üstök.

Két rendőr közúti ellenőrzést tart. Leállítanak egy kocsit, melyben egy öreg férfi ül. Olyan nincs is! A bamba társa oldalba böki: — Hogy mondhatsz ilyen hülyeséget?

S egyszerre iszonyú ihatnékunk támad Vond meg, Lojzi! Hogy a rák egye a májad! Bugyogjon a gugyi, zubogjon a cujka!

Just another WordPress.com site

Durzadjon ágyékunk nagy, hoporcsos sulyka. Ropjon olyan csárdást rajtam az öl, hogy cserfes ajkain túlcsorduljon a föl! Ne leljen magamban a sanda alkonyat, csobogjon barkómon kétoldalt ácskonyak! S majdan, ha elapadt terebes csutorám, selyemben is rövidlátás pumpás prés ölemnél egy csobán, takaros batalé, egy csöcsös bokolyó, még ha csontra fonnyadt is már a fokoló.

De mégse! Nézd, hogy dájcsol, ugrabugrál vén markomban ama dugván dugva dúlt grál, csapzik rövidlátás pumpás prés prémje, bukéja boróka Elernyed a bélhúr, lefittyen a vonó, három teliholdat vonít meg egy kopó. A Somos-oldal talpig vérben áll, kancák dübögnek át a laposon; patáik nyomát elmossa az ár, s a pocséták közt máris fagy oson. Rövidlátás pumpás prés vándor barna ölbe fojtja gyér üstökét, ámde ősz bajszán a som parázslik - és ő mégis elalél, álmában dőre reménység szitál Eszmélve bütykös hüvelykére köp.

S a kertek alatt kirobban a nyár. Mohos törzsemet renyhe pára lengi be. Lenyaklott már az égi metronóm.

Az allé fölé hajlongó vonóm ökörnyál lompos húrján tartja ki a kert eltaknyult szünetjeleit. Elhullt gyümölcsöm kásás, mint a köd, szapora spórák kúsznak kérgemen - sok-sok fülem lesz: húsos és süket, csendemből nyerik eleségüket; bús papírbagoly virrasztja odúm, lomha tollában tintagomba nő. Nyákos kocsányon imbolyog a hold, hájas humuszba lobban gyökerem, vályúnyi szürke kocsonya az ég és reámhunyja rövidlátás pumpás prés szemét - gyapjas homály ül tar koronámra, fád harkály vájja tályogos nyakam.

Pohos dörzsmenet ejnye! Redbullt, üvöltöm, bárd ás, hinta bök, serpult püföl, töm, márkás tinta föd.

csökkent látás, ahogy nevezik

Nősz hant, sőt, mészkő tartogat, koros nörsz hajt főt, térbő fart fogat - no, most! Egész esztendőben bőven fosztogattak, nem kegyelmeztek se ifjúnak, se aggnak. Tizenegy már elbólintott, aluszik mint a bunda, csak December virraszt, de már ő is inkább aludna.

A következő szöveg a folyóiratból keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: Ara 1?

Felhorkan az öreg vekker, beront a duhaj Szilveszter, tenyérrel a pultra csap, úgy, hogy megered a csap. A hordócska igen rövidlátás pumpás prés, dülöngél az egész csapszék, mint a templom harangja. Ledőlnek a tizenkettő haramják, az óévnek keserédes maradékát Szilveszternek vígságai takarják.

Táncra perdüljetek ederdi menyecskék, ropjátok legények, és ti is, vén kecskék; rövidlátás pumpás prés malackodásnak itt az ő ideje, holmi szendeségnek immár semmi helye!

Lehet, hogy érdekel