A látószerv fejlődése a filogenezisben

a látószerv fejlődése a filogenezisben

Az emberi a látószerv fejlődése a filogenezisben funkcionális szerveződése Dr. Polgár Veronika Az emberi a látószerv fejlődése a filogenezisben alkotó sejtek zavartalan működésének feltétele az életfolyama­ tok összehangolása és koordinálása.

Az összehangoltság alapja egy-egy funkció elvégzésére kialakult biológiai szerveződés organizáció és a szerveződésben részt­ vevő egységek működésének szabályozása reguláció. Az emberi szervezeten belül működő szerveződési szintek az egyszerűbbtől a bonyolultabb felé haladva a következők: sejtek, szövetek, szervek, szervrendszerek és végül maga az egész szervezet. A sejtek az élő szervezet legkisebb alaki és működési egységei. Tevékenysé­ gük az életműködések alapja.

Az azonos típusú és működésű sejtek szövetekké szerveződtek. A különböző szövetek funkcionális társulását szerveknek nevezzük. A szer­ vek életfolyamatai több szerv különböző feladatmegosztásán alapuló, magas szin­ ten szervezett sejt-szövet-szervcsoportokban játszódnak le. Ezek a csoportok az ún.

A különböző szervrendszerek összességét szervezetnek nevezzük. Az egyes szerveződésű szintek egymásra épülnek, követve az élő anyag szerveződésének főbb filogenetikai törzsfejlődési állomásait. Az egymásra épültség az életműkö­ dések szabályozására is vonatkozik. A következőkben tekintsük át az egyes szerveződési szintek főbb jellemzőit olyan szempontok alapján, amelyek ismerete elengedhetetlenül szükséges a szer­ vezetben lejátszódó élettani és kórélettani folyamatok megértéséhez.

A sejtek működésének élettani alapjai A sejtek a többsejtű élőlények legkisebb alaki és működési egységei.

a látószerv fejlődése a filogenezisben mindig összevarrt-e, ha gyanú merül fel?

Átlagos méretük mikrométer, térfogatuk köbmikrométer közötti. Alapál­ lományuk a protoplazma a sejtmag és a citoplazma együttes állományaamely rendelkezik mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyek lehetővé teszik, hogy a sejt a környezetétől elhatárolódva képes legyen az életjelenségek önálló lebonyolításá­ ra, önmaga fenntartására és reprodukálására. Ezekhez a folyamatokhoz különféle vezérlő, programozó, szabályozó, végrehajtó és energiát szolgáltató rendszerek is 19 A sejtek működésének élettani alapjai szükségesek.

Ilyen módon az is lehetővé válik, hogy a sejtek a környezetükbe integrálódva magasabb szintű szerveződési formákat ala­ kíthassanak ki. Mindezeket a protoplazma kémiai és biológiai szerveződése biztosítja.

A protoplazma kémiai szerveződése A protoplazmát alkotó szervetlen és szerves molekulacsoportok néhány élettani vonatkozását az alábbiakban ismertetjük.

macska elveszíti látását

Víz: fizikai és kémiai sajátosságaiból eredően legfőbb szerepe a kolloidok hidratációjának biztosítása, így az élet fenntartása. Jó oldószer, jó hővezető képes­ sége és nagy hőkapacitása miatt a hőszabályozás egyik igen fontos tényezője. Ionok és szervetlen sók: a szervezet sav-bázis egyensúlyát a kationok és anionok megfelelő eloszlása biztosítja.

A sejten belüli és kívüli térben az ionok eloszlása alakítja ki a sejtek megfelelő ozmotikus nyomását. A fémionok részben, mint enzimalkotó részek, másfelől, mint szerkezeti elemek jelentősek pl. Fe a hemoglobinban. A jód a tiroxinképzéshez, a kén a fehérjék szerkezetének stabilizálásához, a foszfor a sejtek energetikai folyamataiban nélkü­ lözhetetlenek.

A szervetlen sók közül a kalcium- látás 0 9 egy szem magnéziumsók a csontképzés­ ben jelentősek. A NaCl-nak pedig egyebek mellett a gyomor sósavképzésében van jelentős szerepe. Szénhidrátok: az egyszerű szénhidrátok ribóz, dezoxiribóz a nukleotidok alkotórészei. Az összetett szénhidrátok glükóz képezik a szervezet legfőbb ener­ giaforrását glikogénvércsoportanyagok alkotórészeit glikoproteidek és szere­ pük van a a látószerv fejlődése a filogenezisben is heparin.

A savanyú mukopoliszacharidok a kötő- és támasztószövet sejtközötti állományának fontos komponensei. Fehérjék: a szervezet legfontosabb vázanyagait képezik kollagén, retikulin, aktin, miozin, keratin stb. Ezenkívül az enzimek alap vegyületei. A biológiai membránok építőelemei szintén aminosavak fe­ hérjék. Az egyszerű fehérjék főleg a sejtmagban és a vérplazmában mint szabá­ lyozó, illetve immunfehérjék fordulnak elő.

Zsírok:zsírsavakból álló nagy molekulák, melyek enerigatartalmuknál fogva a szervezet fontos tápanyagai. A látószerv fejlődése a filogenezisben vegyületek jól oldódnak bennük, így pl.

Mit hall a magzat?

A zsírok ezen kívül a biológiai membránok fontos alkotórészei, hidrofób jellegüknél fogva a vízterek elválasztásában rendkívül jelentősek. Egyes lipid jellegű vegyületek hor­ monként szteroidokmások felületaktív anyagként szerepelhetnek. A foszfatidok az idegsejtek velőshüvelyének alkotásában is részt vesznek. Nem hagyható figyel­ men kívül a neutrális zsírok mechanikai védő funkciója tenyéren, talpon, szem mögött stb. Nukleinsavak: ezek nukleotid egységekből álló óriásmolekulák, melyek a sejtmagban képződnek.

Alapvető szerepük a genetikai információ tárolása és Az emberi test funkcionális szerveződése 20 l - l. A protoplazmát alkotó szervetlen és szerves molekulák csoportosítása átadása. A DNS dezoxiribonukleinsav az örökítő anyag, amely magában hordja a sejtre vonatkozó tulajdonságokat.

Könyvadatlap

A protoplazma kémiai szerveződésének főbb szintjeit az l-l. A citoplazma a protoplazma kémiai összetevőit tartalmazó többfázisú fehérje kollo­ id. Az eukariota sejtek belsejében a protoplazma biológiai szerveződése során hártyák által határolt terek alakultak ki, ahol a sejtek életfolyamatai térben és időben rendezetten együtt vagy akár egymástól függetlenül is lejátszódhatnak.

A sejtek tehát tulajdonképpen biológiai membránok által elhatárolt járat- és üreg­ rendszerek.

Uploaded by

Az örökítőanyagot tartalmazó sejtmagot maghártya veszi a látószerv fejlődése a filogenezisben. A citoplazmában nagy felületű endoplazmatikus membránrendszer biztosít teret és felszínt a kémiai reakcióknak, szintéziseknek. A Golgi-készülék membránnal körül­ vett járataiban és hólyagjaiban váladékok a látószerv fejlődése a filogenezisben. A lizoszómák üregében savas közegben bontó enzimek tárolódnak.

A mitochondriumok nagy belső membránfe­ lületei biztosítják a citrátkör és a terminális oxidáció lejátszódásához szükséges felszínt és enzimeket. Itt találhatók az oxidatív foszforiláció enzimjei is, amelyek az ATP-képzéshez nélkülözhetetlenek.

A Golgi-apparátus és az endoplazmatikus retikulum membránjai által körülvett citocentrum a sejtosztódás és a sejtmozgások irányítója. A sejt felszínéről kiemelkedő plazmanyúlványok csillókat vagy ostort képeznek.

A sárkány szeme

Ezek ultrastruktúrája lehetővé teszi a sejtek aktív mozgását is. Az eukariota sejt ultrastruktúrája látható az Az emberi test funkcionális szerveződése 22 A sejthártya szerkezete és működése A sejthártya a sejt citoplazmáját körülvevő folyékony lipoproteid membrán. Felépítése megegyezik a sejt belsejében található membránokéval. Alapját két egymással párhuzamosan elhelyezkedő foszfolipid réteg alkotja foszfatidok, glikolipidek, koleszterinamelyek apoláros, hidrofób zsírsavtartalmú molekularészük­ kel egymás felé fordulnak.

A sejten belüli különböző membránok a lipoidréteg vastagságában és a zsírsavösszetételben különböznek egymástól. A sejtmembrán külső és belső felszínén különböző szerkezetű, alakú és minőségű fehérjemolekulák találhatók. A foltokban elhelyezkedő fehérjemole­ kulák szabadon elmozdulhatnak a lipidrétegben.

Egyesek a membránt látás helyreállítási központ szé­ lességében átérik, mások csak a külső vagy a belső felszínen találhatók. Vannak olyan fehérjék, amelyek egyik vége a a látószerv fejlődése a filogenezisben nyúlik, a másik vége a sejtfelszínen szabadon helyezkedik el. Ezek az ún. A receptorfehérjékhez kötődött anyagok módosít­ hatják a membrán ionáteresztő képességét vagy a sejten belül anyagcsere-változá­ sokat idézhetnek elő.

Ennélfogva a receptorfehérjéknek a membránon keresztüli anyagszállításban éppúgy szerepük van, mint a szabályozási folyamatokban. A membránt átérő fehérjék sajátos kémiai összetételénél fogva a látószerv fejlődése a filogenezisben sejt egyediségét biztosító marker jel molekulák.

Ezek specifikus szénhidráttartalmú oldalláncaik révén fontos szerepet játszanak a sejtek közötti kölcsönhatásokban, immunvála­ szokban, a saját és idegen anyagok felismerésében stb.

  • Látószervek fejlődése ontogenezisben
  • A rövidlátás önmagában véve nem szembetegség.
  • Szemidegek hogyan lehet helyreállítani a látást
  • Szem glaukóma műtét után
  • Diéta a látáshoz

Sejtfelszíni markerek a vércsoportantigének is. A membránt teljes szélességében átérő fehérjék harmadik fajtája a zsíroldékony molekulák membránon keresztül történő átjutását, illetve a víz és az egész kismé­ retű ionok transzportját teszik lehetővé. Az utóbbiakat csatornafehérjéknek nevez­ zük.

Funkcionális anatómia III.

A sejtmembrán a belső membránrendszerrel állandó kapcsolatot tart fent. Membránrészleteik egymásba olvadnak vagy átalakulnak egymásba.

a látószerv fejlődése a filogenezisben

A sejtmembrán a látószerv fejlődése a filogenezisben az A sejtmembrán térbeli modellje. A membránt felépítő foszfolipidek hidrofób részei egymás felé fordulnak, hidrofil oldalláncaik a külső és belső membránfelszínt képezik a. A receptorfehérjék c szénhidrát-ol­ dalláncai a membrán felszínére nyúlnak 23 A sejtek működésének élettani alapjai A sejthártya főbb funkciói összefoglalva tehát a következők: ® A sejtek védelmét és rugalmas alakfenntartását biztosítják.

A sejtek külső és belső környezete A magasabb szinten szerveződött sejtek így az emberi szervezet sejtjei is a külvilággal — a tüdő alveolusai, a bőr hámsejtjei és a nyálkahártyák kivételével — csak a sejtek közti térben levő folyadéktereken keresztül érintkeznek. Ezeket a folyadéktereket, mint amilyen a szövet közti folyadék, a vérplazma, a nyirok, a csarnokvíz vagy a liquor, összefoglalóan sejten kívüli extracelluláris tereknek nevezzük. A sejten kívüli terek képezik a sejtek külső környezetét.

A sejten a látószerv fejlődése a filogenezisben térben a nátrium- és a kloridionok lényegesen nagyobb koncentrációban fordulnak elő, mint a sejt belsejében. A szervezet folyadéktereinek ozmotikus koncentrá­ ciója kb. A szerves mole­ kulák közül a glükóz, az aminosavak, zsírsavak és trigliceridek, a vérplazmában ezeken kívül specifikus biológiai aktivitású transzport- és immunfehérjék is talál­ hatók az extracelluláris folyadékban. Ugyancsak a sejten kívüli térben halmozód­ nak fel a különböző anyagcseretermékek a látószerv fejlődése a filogenezisben, húgysav, tejsav, citromsav stb.

A sejten kívüli terek ionöszszetételének, ozmotikus nyomásának, pH-értékének, hőmérsékletének. Ezeket részle­ tesen később ismertetjük. A sejtek belső környzetét a sejtmag és a citoplazma folyékony állománya képezi. A sejten belüli intracelluláris tér többfázisú diszperz rendszer. A sejten belüli térben, főleg a kálium- és hidrogénionok, valamint a foszfát- és fehérjemolekulák vannak túlsúlyban a sejten kívüli térhez képest. A sejtek belső folyadékállománya a sejten kívüli terekkel állandó kölcsönhatásban áll.

A sejtmembránon keresztül történő transzportfolya­ matok biztosítják a sejt belső terének állandó ionösszetételét, ozmotikus nyomását, pH-ját, víztartalmát stb. Az emberi test funkcionális szerveződése 24 A sejten kívüli terek legfőbb funkciója, hogy biztosítsa a sejtek működési felté­ teleit, szállítsa oda a szükséges tápanyagokat, szabályozó vegyületeket, valamint, hogy a bomlástermékeket szállítsa el onnan.

Ennek megvalósításához szükséges a keringési rendszer által biztosított folyadékáramlás és az összetétel viszonylagos állandósága. A sejtek belső állományának és a sejteket körülvevő folyadéktereknek a megfelelő szabályozórendszerekkel biztosított dinamikus állandóságát homeosztázisnak nevezzük.

A homeosztázisról a továbbiakban még lesz szó. A vízterek közötti folyadéktranszport A felnőtt ember testsúlyának testtömegének kb. Ennek egy kisebbik része a szövetekben, illetve speciális testfolyadékokban pl. Gazdaság áttekintése szervezet vízterei a következők: 1 Sejten belüli intracelluláris tér: a sejtek membránja által határolt területen, vagyis a sejtben szabadon mozgó folyadékmennyiség.

A reflexfolyamat létrejöttéhez általában szükséges egy érző végkészülék receptoramely valamely fizikai vagy kémiai változás inger hatására ingerületi állapotot termel. Előfordul azonban az is, hogy egyes központi neuronok közvetlenül érzékenyek pl.

A bőrön, továbbá a nyálkahártyákon és a légzőhámon keresztül történő párolgás során, valamint a vizelettel és a széklettel jelentős só- és víz­ mennyiség távozik a szervezetből. Mindez a külvilágból a táplálék- és vízfelvétel útján pótlódik. A vízterek közötti kapcsolatokból kitűnik, hogy a sejtek és a külvilág között zsilipként működik az extracelluláris tér többszörös membrán­ rendszere A vízterek között állandó cserefolyamat van, miközben az egyes folyadékterek a látószerv fejlődése a filogenezisben változatlan marad.

A víz megoszlását és mozgását a folyadékterek között döntően fizikai-kémiai tényezők határozzák meg, de fon­ tosak a hormonok által szabályozott mechanizmusok is. Az erekben uralkodó hidrosztatikai és kolloid ozmotikus nyomás révén a hajszálerek artériás szakaszán a plazmatérből a víz a sejt közötti térbe lép ki. A vénás szakaszon ugyancsak a kolloid ozmotikus nyomásviszonyoknak megfelelően a víz áramlása fordított irányú.

Az ember anatómiája és élettana

Átmenetileg egyes esetekben az egyes vízterek térfogata megváltozhat. Tartós szomjazáskor vagy folyadékvesztéses állapotban hányás, hasmenés a szövet közti térből történik a plazmatér folyadékpótlása, ez szükségszerűen a sejt közötti víztér csökkenését okozza. A vízvesztés következtében nő az ozmotikus koncentráció, és a sejteket határoló membránon keresztül megindul a víz kiáram­ lása a sejtek belsejéből a szövet közti térbe.

A sejtek zsugorodnak, és a szervezet kiszáradása exsiccosis fenyeget. Nagy mennyiségű víz felvételekor a plazma ozmotikus nyomása lecsökken, a sejten kívüli vízterek is felhígulnak. A sejtek működésének élettani alapjai

Lehet, hogy érdekel