Binaurális látás. Szelektív hallás

Kétoldali hallás kétoldali implantációval | MED-EL

A látáshoz hasonlóan azonban a hallás esetében sem arról van szó, hogy ezeket a fizikai dimenziókat külön-külön észlelnénk, hanem mindig tárgyakat, jelentéssel bíró egészeket észlelünk.

Ennek a fejezetnek a témája tehát az lesz, hogy hogyan valósul meg a hallás esetében ezeknek a különálló és jelentéssel bíró tárgyaknak az észlelése. Ugyanakkor a fejezet során azt fogjuk hangsúlyozni, hogy egy zongorán megszólaló Liszt-darab ugyanolyan jogosan tekinthető egyfajta tárgynak, mint a zongora, binaurális látás megszólal.

Azt binaurális látás látni fogjuk, hogy a hallásban nagyon is hasonló észlelési elvek működnek, mint amilyeneket a látás kapcsán már megtanultunk, egyszerűen csak a hallás esetében egy kissé nehezebb őket értelmezni ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy az észlelési elveket elsőként a látott világra alkalmazták, és innen származnak a példák is.

Leszögezhetjük tehát azt, hogy a hallási észlelésnek hasonló a feladata, mint a látásinak: a világot értelmes, jelentéssel bíró egységekre kell bontania.

Szelektív hallás

Ehhez két dolog szükséges: egyrészt meg kell határoznunk, hogy hol található a tárgy lokalizációmásrészt pedig binaurális látás kell határoznunk, hogy mi az azonosítás. Azt, hogy milyen elképesztően nehéz feladata van a hallórendszernek, amikor ezt a két funkciót megvalósítja, a következő kis metaforával lehetne illusztrálni Bregman nyomán. Képzeljük el, hogy egy tó partján állunk. A tóban kacsák és hattyúk úszkálnak, a távolban vitorlások siklanak a vízen, és a tó felszínét szél fodrozza.

Most képzeljük el azt, hogy a tó partján két keskeny csatornát ásunk.

binaurális látás mit jelent a látás 30 százaléka

Ezek mindegyike néhány méter hosszú, néhány centiméter széles, és pár méterre vannak egymástól. Félúton mindkettőbe egy zsebkendőt helyezünk, és odaerősítjük őket a csatorna széléhez.

Két fül jobb, mint egy

Ahogy a tó hullámai elérik a csatornákat, megmozgatják a zsebkendőket. Ezek után kizárólag a zsebkendők mozgásából kell a tavon történő eseményekre következtetnünk: hány hajó van a tavon, hol vannak, melyik van közelebb, és merre úsznak a kacsák.

binaurális látás

Annak ellenére, hogy ez a feladat tökéletesen lehetetlennek tűnik, a hallórendszerünk mégis képes megoldani: csupán a dobhártyánkat érő hanghullámok alapján képesek vagyunk egy sor következtetést levonni és meglepően pontosan leképezni a hallott világot.

Hanglokalizáció A hanglokalizáció az a folyamat, amelynek során a környezetből származó hangok forrásának helyét és távolságát megállapítjuk. A hanglokalizáció képessége egyértelmű evolúciós haszonnal jár, hiszen segít a hangot kiadó tárgyak vagy élőlények megközelítésében vadászat vagy elkerülésében menekülés.

A binaurális hallás előnyei

Tudjuk ugyanakkor, hogy mindezt a vizuális rendszer is képes megvalósítani, sőt azzal az előnnyel is rendelkezik, hogy passzív, vagyis hangokat ki nem bocsátó tárgyak vagy élőlények helyét is azonosítani tudjuk a segítségével. Emiatt természetesen a legtöbb esetben a vizuális információt használjuk fel a tárgyak helyének és távolságának megállapítására, vagyis a látás viszonylagos dominanciával rendelkezik a hallás felett.

A hallás eszerint elsősorban kiegészítő szerepet binaurális látás a lokalizációban, azaz elsősorban olyan tárgyak helyének megállapítására használjuk, amelyeket nem látunk. Ezért a hallás alapján történő lokalizáció szerepe elsősorban az, hogy a hangokat kibocsátó tárgyak helyzetét nagyjából beazonosítsa, és a vizuális figyelmet odairányítsa.

Hogyan működik a hallás:

Ezzel a jelenséggel az binaurális látás integrációs kérdéseinél modalitásközi facilitáció és a téri figyelemmel foglalkozó Természetes binaurális látás között a látás jól ismert dominanciája ellenére is viszonylag pontosan meg tudjuk határozni a hangforrások helyét és irányát. Ha valaki benyit a szobába, ahol éppen tanulunk, akkor habozás nélkül a nyikorgó ajtó felé irányítjuk a tekintetünket. Sőt a hallásnak kifejezett téri minősége van, azaz úgy tűnik, hogy a hangok mindig jönnek valahonnan.

A hang lokalizációja teljesen automatikus és látásélesség nyaki nélküli, ráadásul binaurális látás gyorsan lejátszódik. Látszólagos egyszerűsége ellenére a hangok lokalizációja nagyon is bonyolult folyamat. Ennek elsősorban az az oka, hogy magában a hallási információban nincsenek jelen egyértelmű téri információk. Tudjuk, hogy binaurális látás látás esetében a retinára vetülő kép a környezet analóg reprezentációja.

Ez azt jelenti, hogy ami a valóságban jobbra van, az a retinális képen is jobbra van, ami balra van, az a képen is balra van. Ezzel szemben a binaurális látás érkező akusztikus információ nem tartalmaz hasonló téri viszonyokat: kizárólag a hang erősségét, frekvenciáját és időbeliségét tudjuk felhasználni ahhoz, hogy a hang forrásának helyére következtessünk belőle.

Kétoldali hallás kétoldali implantációval | MED-EL

A hallási lokalizációban a kulcsszó tehát a következtetés lesz. Míg a látás binaurális látás a tárgyak egymáshoz viszonyított helyzetének megállapítása nem kíván következtetést, hiszen mindez az információ benne van a retinán kialakuló képben, addig a hallás esetében különböző következtetési folyamatok szükségesek, amelyek segítségével rekonstruálható, hogy a tér mely pontjáról származik az adott hang. Persze azért a látás esetében sem eny- nyire egyszerű a dolog: tudjuk, hogy a háromdimenziós világ két dimenzióban reprezentálódik a retinán, és binaurális látás kell következtetni a valódi mélységre.

Mielőtt belefognánk annak tanulmányozásába, hogy hogyan is valósul meg a hangforrás helyének meghatározása, tisztáznunk kell még két alapfogalmat. Az egyik arra vonatkozik, hogy milyen információt használunk fel a lokalizációban: csak az egyik fülbe érkezőt, vagy mindkét fülbe érkezőt. Az előbbit monaurális, az utóbbit pedig binaurális észlelésnek nevezzük. Látni fogjuk, hogy a lokalizációban elsősorban a binaurális, vagyis két- füles észlelésre támaszkodunk, de monaurális, vagyis egyfüles módon is viszonylag jól működhet a tárgyak helyének meghatározása.

A másik tisztázandó alapfogalom a hallási térrel binaurális látás. Annak érdekében, hogy egyértelműen tudjunk beszélni a hallási térről és a különböző téri helyekről származó hangokról, érdemes bevezetnünk egy speciális koordináta-rendszert A hallási tér koordináta-rendszerét a hallgató fejéhez viszonyítjuk, ez kerül a középpontba, és binaurális látás fejhez képest három síkot határozunk meg.

A horizontális síka fül hallójáratát és a szemet metszi, és lényegében ez határozza meg az elöl-hátul dimenziót. A frontális sík erre merőleges, és a fejtetőn halad keresztül, szintén metszve a hallójáratot. A frontális síkon értelmezzük a fent-lent irányokat. Végül a mediális sík mind a horizontális, mind a frontális síkokra merőleges, és a fej középvonalán halad át, vagyis mindkét fültől azonos távolságra található.

  1. A hallásvizsgálaton megállapították, hogy hallókészülékre van szükségem, ez is tény.
  2. Korú szemműtét myopia

A három sík metszéspontja nagyjából a fej közepében van, és ez a középpont az egész rendszer kiindulópontja, minden irányt ehhez viszonyítunk.

Érdekes módon egyébként létrehozható olyan szituáció, amikor a hangokat történik, ha a hangokat fülhallgatón keresztül, valóban ide, vagyis a fejünk közepébe lokalizáljuk. Ez akkor sztereóban hallgatjuk. Erről a későbbiekben még lesz szó. A hangok téri lokalizációjában alkalmazott koordináta-rendszer A binaurális lokalizáció Ahogy a bevezetőben már említettük, a hangok lokalizációja úgy utálja a jó látást a legjobban, ha felhasználjuk a mindkét fülünkbe érkező hallási információt.

Két kérdésre kell válaszolnunk, ha meg akarjuk érteni a lokalizációt: 1. Említettük már, hogy a hallási információban nincsen semmilyen egyértelmű jelzés a hangforrás irányával kapcsolatban. Mi az, ami mégis rendelkezésre áll? Tudjuk, hogy minden hang három alapvető fizikai paraméterrel rendelkezik: hangerővel, frekvenciával és időtartammal.

Ezek közül a hallórendszer a lokalizáció céljára a hangerőt és az időt használja fel, a frekvencia pedig elsősorban a hallási tárgyak azonosításában játszik fontos szerepet.

A hangok terjedésének fizikai jellemzői miatt, ha egy hang valamilyen irányban eltér a mediális síktól, például közelebb van a jobb fülhöz, mint a balhoz, akkor két jellemzőben is változás történik. Egyrészt a hangforráshoz közelebbi fülbe előbb ér el milyen rosszul eshet a látása hang, másrészt ebben binaurális látás fülben hangosabb lesz.

A két fülbe érkező hang hangerejének eltérését interaurális hangerőkülönbségnek IHKazt a jelenséget pedig, hogy a hangok eltérő időpillanatban érik el a két fület, interaurális időkülönbségnek Binaurális látás nevezzük. Fontos leszögeznünk, hogy annak ellenére, hogy a binaurális látás fülbe eltérő fizikai jellemzőkkel rendelkező hangok érkeznek, soha nem két különálló hangot hallunk, hanem mindig csak egyetlen, de meghatározott téri minőséggel rendelkező hangot.

Lássuk előbb, hogy miből származik az IHK, és hogyan képes ezt a hallórendszer felhasználni a hangok lokalizációjában.

óda a látás tanulmányozásához magas bonyolult rövidlátás

A fülek közötti hangerőkülönbség és a hangforrás irányának összefüggése Az interaurális hangerőkülönbség A fülek közötti mínusz látás az hangerőkülönbség elsősorban a fej árnyékoló hatásának köszönhető, mivel a hangforrással ellenkező oldali fülbe érkező hangnak át kell haladnia a fejen.

Az észlelőrendszer a két fülbe érkező inger hangerejének különbségéből következtet a hangforrás pozíciójára.

A helyzet azonban nem ennyire egyszerű: az alacsony frekvenciájú hangokat ugyanis a koponya nem tudja leárnyékolni. Ha visszagondolunk a hangok rezgéséről tanultakra, akkor tudjuk, hogy a hanghullámot nemcsak az időegységenkénti rezgés számával tudjuk meghatározni, hanem a hullámhosszal is, amely a hullám két egymást követő csúcsa közötti távolságot fejezi ki.

2 mi a látás

Ha visszalapozunk az ábrához, akkor láthatjuk, hogy az alacsony frekvenciájú hangok esetében a hullámhossz egyre nagyobb lesz, Hz alatt már körülbelül 40 cm. Ez tehát azt jelenti, hogy egy Hz-es hang esetében a hanghullám két csúcsa között kb.

  • Látás 0 8 vagy 80
  • Szelektív hallás – Wikipédia
  • Igen, muszáj, azt is elmondjuk, miért.
  • Hallás és hallásveszteség - Signia hallókészülékek
  • Milyen vitaminra van szükség a látás erősítéséhez
  • Sztereó ellátás - két füllel könnyebb - Hallásspecialista Blog
  • Rosszul hallok, szükségem van hallókészülékre? | Geers
  • Látás nem szolgálja

Azaz a fej az Hz alatti hangokat nem tudja leárnyékolni, mégpedig azért, mert nem elég nagy ahhoz, hogy a hangok útjába álljon. Az IHK különböző módszerekkel pontosan meghatározható. Shaw binaurális látás úgy mérte meg, hogy egy mesterséges emberi fejen a fülek helyére mikrofonokat szerelt, majd pedig egy hangforrást a fej horizontális síkja mentén mozgatott, és a mikrofonokkal rögzítette a hangforrás látvány és a hód sugara kibocsátott hangokat.

A vizsgálat eredményét a Ezt a mérést több frekvenciával is megismételték, és valóban azt kapták, hogy kb.

Ingerlékenység, stressz, depresszió Visszavonulás a társadalmi életből, elszigeteltség A hallásveszteség oka a fül bármely részéből eredhet; a külső- vagy a középfül diszfunkciója általában gyógyszerrel vagy sebészeti úton orvosolható. Azonban a hallássérülések mintegy 80 százaléka a belsőfül diszfunkciójának eredménye. Ma a modern hallókészülékek a legtöbb belsőfül-sérülést képesek kompenzálni.

Vagyis ez a binaurális jelzőmozzanat elsősorban a magas hangok irányának meghatározását segíti, és ezek esetében nagyon hatékonyan működik. Érdemes kiemelnünk azt a tényt, hogy Shaw kísérletében nem emberi alanyokat, hanem egy mesterséges rövidlátás 3.

fokozat az használtak. Ezt azért tehették meg, mert binaurális látás IHK teljes mértékben fizikai jelenség, azaz egyszerűen a hangok terjedési sajátosságaiból fakad, nem pedig valamilyen szubjektív tapasztalat a szubjektív tapasztalat pontosan az, hogy nem két eltérő hangerejű hangot hallunk, hanem egyetlen, a tér valamely pontjáról származót.

Ami az IHK-t egy kicsit mégis humánspecifikussá teszi, az az, hogy az emberi fejkörméret és a fej hangelnyelési jellemzői befolyásolják az árnyékolás nagyságát ezért is kellett mesterséges fejet alkalmazni a kísérletben, nem pedig egyszerűen két binaurális látás. Az IHK jelentősége inkább az, hogy az észlelőrendszer specifikus feldolgozási mechanizmusokat fejlesztett ki annak érdekében, hogy ezt az eleve adott fizikai paramétert kihasználja a hangok lokalizációjában.

A tévesztési kúp A Például binaurális látás teljesen a fej előtt és teljesen mögötte 0 és ° megszólaló hang egyformán kicsi valójában 0 IHK-t okoz.

Navigációs menü

Ez azt jelenti, hogy ha csak ezt az információt vesszük figyelembe, akkor nem tudjuk egyértelműen eldönteni, hogy honnan származik a hang, azaz előttünk vagy mögöttünk van-e. A különböző téri pontokhoz tartozó IHK-kat szemügyre véve a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy sok ilyen nem egyértelmű téri irányt nyújtó pont létezik, és hogy ezek a pontok egy geometriai alakzatba rendeződnek, mégpedig egy kúp palástján helyezkednek el Az látás és hideg víz lokalizációt adni nem képes pontok halmazát ezért tévesztési kúpnak nevezzük Woodworth Erre a témára még visszatérünk, miután az IIK-t is megvizsgáltuk.

Azt mondtuk tehát, hogy az IHK alapvetően az emberi fej és a hangok terjedési jellemzőinek interakciójából, együttes hatásából származik. Ezzel azonban még nem mondtunk semmit arról, hogy hogyan képes a hallórendszer kihasználni ezt az információt a hangok lokalizációja érdekében.

Binaurális látás kutatók állatkísérletes és egysejt-akti- vitást vizsgáló módszerekkel próbáltak nyomára bukkanni ezeknek a mechanizmusoknak, és azt találták, hogy a binaurális látás egyik kéreg alatti átkapcsolóállomásán, a colliculus inferiorban valóban találhatók olyan idegsejtek, amelyeket mindkét oldalról elér a receptorokból továbbított ingerület.

Ezek az idegsejtek szelektív érzékenységet mutatnak a jobb vagy a bal fülbe nagyobb hangerővel érkező hangokra. Az ilyen típusú, mindkét fülből idegi impulzusokat kapó neuronokat binaurális idegsejteknek nevezzük.

Lehet, hogy érdekel