Jellemzők megkülönböztetik a mitológiai világképét. 1. tipp: filozófia és mitológia: hasonlóságok és különbségek - Humán tárgyak -

Jellemzők megkülönböztetik a mitológiai világképét

Címlap » Buddhizmus » Írások » Eredeti írások » Kezdet és vég, idő és időtlenség buddhista szemmel Kezdet és vég, idő és időtlenség buddhista szemmel Szerző: Lílávadzsra Pressing Lajos Ez az írás eredetileg a - Az idő közel Utánközlés a Pilis-Print kiadó szíves engedélyével.

A teljes kötet kedvezményesen megvásárolható a kiadó honlapján. A itt felhasznált illusztrációk közül a Maja naptár és a Forgalmi dugó a városban című képek a FreeDigitalPhotos. A többi kép forrása a www. A szerző megjegyzése: Ez az írás négy évvel a re jósolt "világvége" előtt íródott, és már akkor igyekeztem benne józanul helyére tenni ezt a kérdést.

az egyik szem látásromlásának oka

Tartalmában azonban nem kötődik egy meghatározott időszakhoz, hanem általánosabb érvénnyel ismerteti a buddhizmus időről vallott felfogását. Az íráshoz a látásélesség-teszt diagram mérete interjú hangfelvétele is megtalálható a honlapomon ezen a linken. Várhatóan történnek majd ebben az évben is katasztrófák, melyek a klímaváltozás, a természeti környezet pusztulása, a társadalmi feszültségek és az emberiség által alkalmazott technológiák bonyolultabbá válása miatt az utóbbi években egyre gyakoribbá váltak.

A spirituális ébredés, az emberi tudat gyökeres pozitív átalakulása viszont nem a naptári éven, hanem saját szellemi erőfeszítéseinken — gyakorlásunkon, belátásunkon, értelmes döntéseinken és önző, szűklátókörű életszemléletünk meghaladásán múlik. Az ilyen elméletek azonban gyakran csupán elleplezik az ember saját felelősségét történelme és sorsa alakításáért.

Elterelik a figyelmet azokról a lehetséges döntésekről és lépésekről, Jellemzők megkülönböztetik a mitológiai világképét itt és most megtehetnénk saját szellemi fejlődésünk és életünk jobbítása érdekében. A buddhizmus szerint az igazi, megfejtésre váró titok nem valahol rajtunk kívül, hanem magában az emberben rejlik; e végső titok magának Jellemzők megkülönböztetik a mitológiai világképét tudatnak a természete. Az időszámítás emberi találmány Nemcsak más fajokhoz képest jellegzetesen más az ember időélménye, de még a különféle emberi kultúrák, korszakok, társadalmak időfelfogása is nagyfokú eltéréseket mutat.

Sőt egy és ugyanaz a személy is többféleképpen tapasztalhatja az időt a különböző életkorokban, vagy akár hangulati állapotától, életmódjától függően.

Pápua mitológia

Az időszámítás sem objektív dolog: nem természeti törvényeken vagy természetfölötti befolyáson, hanem társadalmi közmegegyezésen alapul! Ez dönti el, hogy milyen eseménytől kezdve számítjuk az éveket, és milyen természeti vagy csillagászati ciklusokban számolunk.

A nap, hónap és év ciklusok szinte minden ismert időszámításban szerepelnek, hiszen a nappalok és éjszakák váltakozása, a holdfázisokkal összefüggő természeti és biológiai ritmusok vagy a Föld Nap körüli keringése folytán kialakuló évszakváltozások alapjaiban érintik az emberi életet. A hold hónap és az év hossza viszont már korántsem egyértelmű. Az év esetében ez attól függ, hogy a Nap pályáját az ekliptikához képest mérjük-e tropikus évaz állócsillagokhoz viszonyítjuk sziderikus évavagy a Föld két napközeli pontja közti távolsággal határozzuk-e meg anomalisztikus év.

A Hold keringésén alapuló hónapok mérésére még ennél is több módszer létezik, amelyek a hónap hosszában akár több napos eltéréseket is okozhatnak.

E három alapvető cikluson kívül az időszámításnak számos egyéb, egy-egy kultúrára jellemző kisebb-nagyobb mértékegysége létezik. Az ősi kínai kultúrában például megkülönböztetett jelentősége volt a 60 napos, 60 hónapos és 60 éves ciklusoknak, melyek az állatövi jegyek, az öt átváltozási fázis vagy őselem, valamint a jin és jang őslényeg kombinációiból adódnak. A kínai asztrológia még ma is őrzi e rendszer nyomait, ahol minden holdfázisok szerint számolt év egy-egy állatjegy és őselem kombinációja.

A es évvel kapcsolatos spekulációk az ősi maja naptári ciklushoz kötődnek, semmi sem indokolja azonban, hogy miért volna ennek az adott helyi kultúrán túlmutató jelentősége? Több tucat olyan időszámítás Jellemzők megkülönböztetik a mitológiai világképét, főleg Ázsiában, melyekben a es év nem játszik különleges szerepet.

Az egyes időszámítások kezdőpontjukat tekintve is különböznek egymástól, s ezáltal, a naptári rendszertől függően, a különféle naptári ciklusok végpontja is máshová esik. Az éveket rendszerint egy olyan eseménytől kezdve számítják, amely fontos hatást fejtett ki az adott kultúra történetére. Előfordul az is, hogy az időszámítás kezdőpontját valamilyen csillagászati eseményhez, pl. A buddhista időszámítás például az i.

Röviden a filozófia: a világnézet A világnézetek típusai nagyon változatosak, mert a társadalomban a pluralizmus uralkodik, vagyis "hány ember - oly sok vélemény". Nem szükséges filozófusnak lennie ahhoz, hogy az életben találja magát.

Így Thaiföldön, Laoszban vagy Kambodzsában Jellemzők megkülönböztetik a mitológiai világképét könyv megjelenésekor, ban a es évet írják, a Gregorián naptár szerinti ben pedig már lesz. Sri Lankán vagy Burmában ehhez képest egy időjárási függőség és látás később kezdődik az időszámítás, de mivel a Buddha halálának időpontja maga is vitatott, még a buddhista országokon belül is többféle alternatíva létezik.

A naptári év kezdőpontja sem január 1-ére esik, hanem a legtöbb esetben Jellemzők megkülönböztetik a mitológiai világképét tavaszi dátumnak felel meg, többnyire március-április tájékán. Jóllehet a legtöbb ázsiai ország gazdasági-politikai okokból hivatalosan átvette a gregoriánus időszámítást, emellett máig használatban maradt sokféle helyi naptári rendszer is, főleg vallási célokra. Indiában szinte áttekinthetetlenül sokféle időszámítás létezik, csupán az évszámlálásra több, mint 20 változat van használatban.

A legelterjedtebb az ún. Ennek kezdete egy saka király trónra lépésének éve, mely a mi időszámításunk szerint i. A később bevezetett csúlaszakarat rendszer kezdőpontja viszont i.

Jellemzők megkülönböztetik a mitológiai világképét

Az iszlám naptár Mohamed Medinába történő menekülésével veszi kezdetét, amely a julián naptár szerint i. A modern zsidó naptár i. Az egyes évek meghatározása a hold- és napciklusok alapján történik, amit bonyolult képleteken alapuló szökőhónapokkal korrigálnak.

A naptárat még bonyolultabbá teszi az a törekvés, hogy bizonyos ünnepnapok ne essenek a hét alkalmatlannak álfakia mi ez napjaira. Ennek következtében a közönséges évekvagy naposak is lehetnek, melyek közéés napos szökőévek ékelődnek. Külön érdekessége a zsidó naptárnak, Jellemzők megkülönböztetik a mitológiai világképét a legtöbb holdnaptárhoz hasonlóan a napok és a hónapok is nem reggel, hanem este 18 órakor kezdődnek.

A számunkra megszokott lineáris időszámítás mellett egészen más elveken alapuló naptárak is léteznek, amelyekben magának az időfogalomnak a különbözősége is kifejeződésre jut. Így pl.

Nincs meghatározott kezdőpontjuk, és az évek számlálása sem folytonos. A ciklusokat az uralkodó dinasztiák hatalomra kerülésétől kezdve számolták, s azok csak az adott dinasztia fennállásának időszakában érvényesek. Ennek nyomai is megtalálhatók egészen napjainkig, így pl. Tajvanon a jelenlegi naptári ciklust a Kínai Köztársaság alapítási évétől, től Jellemzők megkülönböztetik a mitológiai világképét.

Legtöbbször nem is értelmezhetők azon a kultúrkörön kívül, ahol megszülettek. Az, hogy egy bizonyos időpontnak kiemelt jelentőséget tulajdonítunk, pusztán emberi konstrukció, mint ahogy az is, hogy milyen típusú események fontosak számunkra egy korszak értékelésekor.

Minden évben lehet találni olyan eseményeket, amelyek bizonyos embercsoportok számára akár pozitív, akár negatív értelemben sorsfordulót jelentenek. Lináris és ciklikus idő Valójában azonban nemcsak az időszámítás, hanem az időről alkotott szemészet Kolomenskaya és az idő megélése is nagyon különböző lehet.

Maga az idő sem önmagában vett, rajtunk kívül álló valóság, hanem csupán a változások és mozgások leírására használt fogalom, melynek tartalma nagymértékben függ attól, hogyan állunk a változásokhoz, milyen a változás tényeihez való viszonyunk. Ennek megfelelően a különböző kultúrák időképe nagymértékben különbözik egymástól, és ezek a különbségek a vallási elképzelésekben is visszatükröződnek.

Az időélményt lélektani tényezők is befolyásolják. A modern fejlődéspszichológia például kimutatta, hogy még a nyugati kultúrán belül is nagyon eltérően tapasztalja az ember az időt a különböző életkorokban. A dolgok létezése megfelel az idői dimenzió egyes szakaszainak, melyek kezdő- és végpontját az adott dolog keletkezése és elmúlása jelöli ki.

Minthogy ezeken az idői határokon kívül a nemlét vagy a teljes megsemmisülés tartománya húzódik, a lineáris időfelfogás hajlamos a kezdet és vég, a születés és halál eseményeit túldramatizálni. Bár ez a felfogás is tud az időn túli valóság létezéséről, ez nem része az ember világának, hanem csupán a teremtés előtti paradicsomi lét és a végítélet utáni üdvözült állapot jellemzője.

Mi a világkép? Típusai és formái

A halandóvá vált ember számára az idő egy irányba áramlik. A megtörtént múltat sem jóvátenni, sem kijavítani nem lehet többé, s az ember sorsát tettei és etikai döntései, melyeket a rendelkezésre álló rövid életszakasz során elkövet, egyszer s mindenkorra meghatározzák.

A lineáris időfelfogásra gyakran vetülnek rá olyan elképzelések, melyek az idői rövidlátás kapor határozott irányt vagy etikai tartalmat tulajdonítanak. A teremtés kezdetét jellemző, tökéletes aranykortól a jelen vaskorszakig tartó hanyatlás gyakorlatok a látáslátás javítására már az ókorban is elterjedt volt, s többek között Ovidius is megénekelte a világkorszakokról szóló híres költeményében.

Az egyistenhívő vallásokban mindazonáltal már a kora középkortól jelen van az a gondolat, Jellemzők megkülönböztetik a mitológiai világképét az életnek egyfajta célirányosságot tulajdonít.

A világvége Jellemzők megkülönböztetik a mitológiai világképét Jellemzők megkülönböztetik a mitológiai világképét efféle vallásos felfogásban nemcsak az apokaliptikus változásoktól való félelem, hanem egyszersmind pozitív képzetek — a megváltó újraeljövetele, feltámadás, a mennyei Jeruzsálem mint új Paradicsom megvalósulása sít. A keleti kultúrákban viszont többféle időképzet is létezik, és az időhöz való viszony attól függ, hogy azt milyen távlatban és milyen összefüggésben szemléljük.

Rövidebb időszakokat tekintve, az időélmény itt is a kialakulás-fennállás-elmúlás lineáris szakaszaira tagolódik. A keleti időfelfogásban mégis az idő ciklikus szemlélete a meghatározó, mely az időt önmagába visszatérő körforgásként és vég nélküli ismétlődésként értelmezi. A ciklikus időfelfogás alapja a természetközelben élő népek mindennapi tapasztalata.

A természetben a makrokozmosztól az ember közvetlen környezetén és biológiai ritmusain át egészen az atomi és szubatomi világ pulzálásáig minden visszatérő ciklusokban zajlik. Az ember közvetlen élménye a bolygók keringése, a nappal és éjszaka váltakozása, az apály és dagály ismétlődése, az évszakok egymásutánja, a vegetációban végbemenő kibontakozás, termőre fordulás, elhalás és újraképződés ismétlődő folyamatai, saját vérkeringésünk és egyéb biológiai ciklusaink, sít.

A keleti életszemlélet ezekben a megfigyelésekben a világ működésének általános elvét ismerte fel, és a ciklusosságot olyan területekre is kiterjesztette, ahol erről nem, vagy csak ritkán sikerült közvetlen tapasztalatot szerezni. A legtöbb keleti kultúrában így magától értetődőnek tekintik, hogy a halál az emberi életnek sem végállomása, hanem csupán a születéshez, az álomhoz vagy magához az élethez hasonló köztes állapot.

Minden elmúlás egyben egy új élet kezdete, s így a halált is újraszületés és új életciklus követi. Az új élet Jellemzők megkülönböztetik a mitológiai világképét körülményei és Jellemzők megkülönböztetik a mitológiai világképét ugyan változhatnak, mint ahogy a cseresznyefa magjából kinőtt új fa sem lesz teljesen ugyanolyan, mint az előző, az élet tipikus fordulatai, problémái, vágyai és motívumai azonban minden egyes emberi életben újra meg újra megismétlődnek.

Ugyanígy szemléli a keleti ember nemcsak az élővilágot, hanem a szellemek és istenek láthatatlan tartományát is. Az elmúlás és újralétesülés egyetemes törvényének még az istenek is alá vannak vetve, csupán a magasabb létsíkok nagyobb léptéke folytán az ő életciklusuk az emberi időtávlatot nagyságrendekkel meghaladja. Az élet isteni magasságokba Jellemzők megkülönböztetik a mitológiai világképét vagy pokolbéli szenvedéseken mehet keresztül, az állandó megújulás folytán azonban idővel a legszélsőségesebb létformák is az újrakezdésbe torkollanak.

Az idő körforgása keleti felfogás szerint nemcsak az egyes létformákat, de a világmindenség egészét is érinti. A földtörténetet vagy akár a makrokozmoszt érintő, különböző léptékű ciklusok mindegyike tartalmaz kritikus, felbomló vagy akár pusztulással járó szakaszokat, így pl. Ezek jelentőségét ugyanakkor viszonylagossá teszi, hogy sohasem jelentenek végső megsemmisülést, ellenkezőleg: az elöregedett, önmagukat túlélt létformák feloldásával ezek teremtik meg a lehetőséget a gyökeres megújulásra, az élet örök drámáinak és ősképeinek új alakban, új szereplőkkel történő színrevitelére.

Antarktisz természetvédelem

Az idő is csupán fogalom A lineáris és a ciklikus idő mellett még másféle, ritkábban használatos időképzetek is léteznek. A keleti mitológiában nem ritka, hogy egy istenség bizonyos feladat vagy funkció ellátására sajátos alakot ölt, s ilyenkor saját "isteni" időciklusából kilépve, az adott esemény egészen másfajta téri-idői viszonyai között manifesztálódik.

Jellemzők megkülönböztetik a mitológiai világképét látás sötét foltok

Ilyen esetek az indiai vallásban Visnu avatárái, akikben a létet fenntartó istenség a földi élet fenyegetettsége idején ölt konkrét alakot. Az is előfordul, hogy egy istenalak bizonyos helyzetekben, pl.

ILLUMINÁCIÓ

Az ilyen "szituatív" megjelenések esetében még az idő folytonosságáról sem beszélhetünk, hiszen az istenség léte mindig az adott konkrét helyzethez vagy funkcióhoz kötött, melyek ugyanakkor vég nélkül, kp javult a látás akár egyidejűleg több helyen is ismétlődhetnek.

Az időélmény hasonló váltásainak valójában mi, emberek is ki vagyunk téve, csak a nyugati kultúrában kevéssé szoktunk erre odafigyelni. Más-más időbe kerülhet például ugyanaz az ember különböző szerepekben, mondjuk szülőként vagy gyermekként, munkavállalóként vagy kiránduló turistaként, egy izgalmas regény olvasása közben, vagy egy belvárosi dugóban az autójában üldögélve.

Hétköznapi szinten kevésbé élményszerű, a buddhista meditációban mégis fontos szerepet játszik az úgynevezett pillanatnyi idő Jellemzők megkülönböztetik a mitológiai világképét. Ez azon a megfontoláson alapul, hogy a múlt már, a jövő pedig még nem létezik — az előbbivel legfeljebb már csak az emlékeinkben találkozhatunk, az utóbbira vonatkozóan pedig csupán terveink, előrejelzéseink vagy bizonytalan sejtéseink lehetnek.

Egyetlen lehetőségünk a valósággal való találkozásra az itt-és-most jelenvalóságának pillanata; minden más idői kiterjedés csupán fikció. Az idő pillanatnyiságára való ráébredés a buddhista tanban azért is fontos, mert ebből vezethető le a jövő meghatározatlansága, amely az ok-okozati viszonyok alóli felszabadulás kulcsa.

A jövőt a jelen döntéseivel és tetteivel is alakítjuk, ezért ha kellően tudatosak vagyunk a jelen pillanatban ható tendenciákat illetően, akkor lehetőségünk nyílik sorsunk befolyásolására. A múlt és a jövő virtuális jellegének megértése azonban ennél messzebbmenő következtetésekre is vezet. Ha ugyanis mindig csak a jelen pillanat az, ami igazán létezik, kérdéses, hogy milyen értelemben beszélhetünk egyáltalán időről?

A jelen pontszerű valóságához képest Jellemzők megkülönböztetik a mitológiai világképét keletkezés, fennállás, elmúlás szakaszai egyaránt elveszítik realitásukat, s az élet végtelen áramlásában minden pillanat egyben újrakeletkezés, folytatódás és lezárulás is.

A kora középkori buddhista "középút" filozófiája az idő kérdését alaposabban megvizsgálva számos ellentmondásra bukkant, és kimutatta, hogy a hétköznapi időérzékelés nem más, mint egyfajta érzékcsalódás. Úgy érezzük például, mintha az idő a múltból haladna a jövő felé, mint egy vonat.

Kinek a világképe. Röviden a filozófia: a világnézet

Különös azonban, hogy sohasem érkezik meg oda. Hol van akkor a jövő?

a látás egyszerűsítése

Ha viszont nincs jövő, akkor merrefelé tart valójában a múlt? Vagy lehet, hogy fordítva van, s nem a múlt halad a jövő felé, hanem a jövő lesz előbb jelenné, majd múlttá? Hiszen úgy érezzük, mindig a jelen az, ami múlttá válik. Ez azonban ellentmond annak, hogy a dolgok látszólag már a jelen állapotukat megelőzően is léteztek, tehát a múltból jönnek a jelenbe.

A. Gergely András: Sámánképek, mitologikák, világleltár

Másfelől viszont úgy érezzük, hogy a múlt a jelentől egyre inkább távolodik, semmint közeledne, miközben a jövő egyre közelebb jön, s mégsem ér ide soha.

Ha az ember komolyan elgondolkozik ezeken a dolgokon, akkor még abban is elbizonytalanodik, hogy egyáltalán melyik van előbb, a múlt, vagy a jövő? A buddhista filozófia ilyen és hasonló problémák elemzése nyomán arra a felismerésre jutott, hogy az idő mint abszolút, önmagában vett valóság nem is létezik.

Az idő pusztán meg lehet-e menteni a látást glaukómával fogalom, amelynek érvénye viszonylagos. Adott helyzetben és összefüggésben segíthet eligazodni bennünket a változás tényei Jellemzők megkülönböztetik a mitológiai világképét, más helyzetekben azonban mind az időélményünk, mind az idő jelentése gyökeresen megváltozik.

Sőt, olyan nézőpont is felmerülhet, ahonnan az idő teljesen értelmezhetetlenné válik. Hogy mi fog történni egy bizonyos időpontban, azt a hozzá való szubjektív viszonyunk, saját várakozásaink, továbbá egy sor más olyan tényező határozza meg, amelyeknek az időhöz mint olyanhoz egyáltalán semmi köze sincs.

Az Abhidharma-kósa időciklusai A korai indiai világképben, miközben a filozófusok az idő fogalmát sok szinten elemezték, a fentiekben vázolt ciklikus idő játszotta a meghatározó szerepet. Érdekes lehet áttekintenünk, hogy az emberiség egyik legnagyobb kulturális hagyománya hogyan ábrázolja a nagy kozmikus és történelmi időtávlatokat, s miként értelmezi az idői ciklusokban bekövetkező kisebb-nagyobb kataklizmákat és krízis időszakokat.

Az ókori indiai kozmológia elemei a Mahápuránák több száz kötetes mesegyűjteményéből rekonstruálhatók.

  • Kovalev látás-helyreállítási technikája
  • A látási tabletták javítására

Lényegében ugyanezt a világképet vette át a korai buddhizmus is, melynek egyik fontos filozófiai gyűjteménye, Vaszubandhu Abhidharma-kósája e kozmológia részletekbe menő, rendszerezett ismertetését adja. E világkép alapegysége az úgynevezett csakravála univerzum, melyet méretei nagyságrendjét tekintve a naprendszerünkkel állíthatunk párhuzamba.

Bár végtelen sok ilyen csakravála világmindenség létezik egymás mellett, ezek mindegyike zárt rendszert képez, s a köztük húzódó határok és köztes tér az élőlények számára gyakorlatilag átjárhatatlanok. E világrendszerek mindegyike önálló életet él: vannak, amelyek épp a keletkezés vagy kibontakozás szakaszában vannak, mások hanyatlanak vagy épp megsemmisülnek.

A kalpa négy köztes világkorszakra: a kialakulás, fennállás, felbomlás és nemlét időszakaira osztható, melyek körülbelül egyforma hosszúak. Nem érinti a világvége a magasabb szellemi létsíkokat — az érzéki világ külső burka mögötti láthatatlan tartományokat — sem, amelyeknek nincs anyagi kifejeződésük, s ezért függetlenek az anyagi síkon zajló folyamatoktól.

A lények belső hajlamait, életük lenyomatait őrző sorscsírák ezeken a magasabb létsíkokon vészelik át az anyagi világ felbomlását, s innen hullanak alá a világba az új korszak kezdetén, mint a következő kibontakozási szakasz képzőerői. Jellemzők megkülönböztetik a mitológiai világképét világ felbomlásakor fellépő folyamatok valóban mutatnak bizonyos párhuzamot a re vonatkozó spekulációkkal.

Például a világvége közeledtével az indiai leírás szerint is a lények spontán módon a magasabb létsíkokon kezdenek újjászületni, illetve ezekre a létsíkokra kezdenek transzformálódni anélkül, hogy megvalósítanák az ehhez amúgy szükséges szellemi teljesítményt és etikai megtisztulást. Ezáltal kerüli el belső, lényegi természetük az érzéki világgal együtt történő megsemmisülést. Az indiai leírás ugyanakkor lényeges pontokban különbözik is a modern spekulációktól.

Lehet, hogy érdekel