Látás morfológiai elemzése. Breadcrumb

A Humán Nyelvtechnológia Jelene
  1. A Humán Nyelvtechnológia Jelene
  2. Böjt és látás videó
  3. Nézzük meg, milyen eltéréseket jósol a két tárolási modell a gyakorisági hatásokban.

A mese morfológiája, amelyet ban adtak ki oroszul, harminc évvel késõbb jelent meg angolul, majd hamarosan más nyelveken is. Antropológusok és folkloristák sietve hozzáláttak Propp állításainak magasztalásához, kritizálásához, ellenõrzéséhez és módosításához.

Nyelv- és formátumválasztás

Greimas, Tzvetan Todorov, Claude Bremond és Roland Barthes a Morfológiát a strukturalista narratológia egyik kiindulópontjává tették, és még a posztstrukturalizmus korszakában is tisztelettel adóztak e munkának. A Morfológia angol kiadásainak legfõbb problémáját az átgondolatlan szerkesztés és a hibás fordítás jelenti. Még több gondot okoz, hogy a filmtudósok kiemelték Proppot saját kontextusából és szinte a felismerhetetlenségig megváltoztatták.

Így nyomós okunk van rá, hogy a filmelbeszélés "proppista" megközelítését zsákutcának tekintsük. A morfológiai megközelítés mellett szóló érvek, bár gyakran hallgatólagosan, többnyire a következõképpen épülnek fel5: 1. Az orosz formalista Vlagyimir Propp strukturális elemzés segítségével feltárta, hogy a népmese alapszerkezete harmincegyféle funkciót lát el.

Geoffrey Hartmann így ír errõl: "A mese morfológiájában Propp megalkotta a népmese forma szerkezetét azáltal, hogy feltárta azokat a véges számú funkciókat vagy típusepizódokat, amelyeket felhasznál. Ugyanezt a funkciókészletet tárhatjuk fel más elbeszélõ mûfajokban és természetfeletti látvány is, különös tekintettel a hollywoodi filmekre.

Ez az "alkalmazás" pillanata. Feltevések szerint Propp funkcióinak sémája a legtöbb elbeszélésben elõfordul. Egyes szerzõk egyetértenek Greimasszal abban, hogy Propp látás morfológiai elemzése, megfelelõképpen módosítva, az elbeszélés szervezõdésének egyetemes modelljét képezi. Lényegi következtetés: sok elbeszélés rendelkezik a népmesével megegyezõ szerkezeti morfológiával. Módszertani következtetés: Propp módszerével lehetséges a film és más médiumok elbeszélésében rejlõ alapszerkezet feltárása.

a látáskutatás modern módszerei hogyan hat a mátrix a látásra

Ezeket a következtetéseket tömören összegzi egy Proppról és a televíziós kritikáról szóló friss tanulmány, amely rámutat arra, hogy a "az amerikai televízió feltûnõen hasonlít az orosz tündérmesékre" és hogy b "a történeteket olyan íratlan szabályok készlete irányítja, amelyekre a történetelbeszélõknek és a befogadóknak van szükségük, ahhoz hasonlóan, ahogyan a nyelvtani szabályokat sem nélkülözhetjük. Így a kétoldalú következtetés igazolatlan.

Majd befejezésül felvázolom néhány elképzelésemet arról, miért lelt a filmelméleteknél a proppi program olyan kritika nélküli fogadtatásra.

A Történeti magánéleti korpusz (TMK)

Az érvelés elsõ tézise Proppot az orosz formalista irodalomelmélet képviselõjeként tünteti fel, mind a strukturális elemzés végrehajtása, mind pedig a funkciók mûködésének alapos vizsgálata, és a funkciók sikeres feltárása alapján. Ezek az állítások azonban mind cáfolhatók.

Propp sosem volt az orosz formalista látás morfológiai elemzése központi figurája; a legtöbb, ami e tekintetben elmondható róla, látás morfológiai elemzése Viktor Zsirmunszkij, az áramlat más felfogású, távoli képviselõje hatott rá. Heda Jason rámutatott, hogy a legtöbb Propp által használt fogalom, sõt még a könyv címe is fellelhetõ az elõzõ húsz év folklorisztikai kutatásaiban. Az a látás morfológiai elemzése, hogy a népmese a narratív szerepek által közvetített absztrakt cselekményekbõl épül fel, ben merült fel Jelena Jelonszkajánál, ben pedig újra felbukkant Alekszandr Sztaftyimovnál, akinek elképzelése szerint az ilyen epizódokból lineáris modell építhetõ fel.

A hogyan lehet csökkenteni a látást cselekményszerkezetének vizsgálatabár sok kritikát kapott a Morfológiában, Proppot mégis sok új látás morfológiai elemzése segítette. Volkov különbséget fedezett fel az állandó és a változó vonások között; felvetette, hogy ugyanaz a szereplõ különféle szerepeket tölthet be, és hogy a motívumok sorrendje nem változik, valamint bevezette a minden egyes mesetípushoz rendelhetõ sajátos, absztrakt modell fogalmát.

Volkov hat narratív szerepet dolgozott ki ezek közül öt elõfordul Propp sémájában isés olyan cselekményszerkezeteket tárt fel, amelyekhez hasonlókat késõbb Propp maga is felfedezett. Nyikiforov állt, aki ben egy rövid cikkben elõször alkalmazta a "funkció" fogalmát a narratív szerep cselekményeként.

Az epizódot funkcionálisan határozta meg a mese átfogó vázán belül, megelõlegezte a Propp által használt "menet" fogalmát és saját kutatási programját "a népmese morfológiájának"13 nevezte.

Nyikiforov programadó cikke nem részletezi úgy a funkciókat, ahogyan Propp tette azt, ám bizonyos tekintetben rugalmasabb elemzés irányába mutat; Jason úgy gondolja, látás morfológiai elemzése ahol Propp taxonomikus, ott Nyikiforov generatív.

A Nyikiforov és Propp által adott címek közötti különbség – "a népmese" illetve "a varázsmese" morfológiája – felhívja a figyelmet látás morfológiai elemzése másik félreértésre, amely Propp kutatása körül kialakult.

A közhiedelemmel ellentétben Propp narratív sémája nem minden népmese leírására alkalmazható. A Morfológia tárgya csak a felületesen "tündérmeseként" ismert, pontosabban a "mágikus hõsi mese" vagy a "varázsmese" mûfaja. A könyv eredeti címe, amint azt Propp ban leírta, A varázsmese morfológiája volt, de azt a szerkesztõ megváltoztatta.

Mivel erre a mûfajra összpontosított, Propp szándékosan hanyagolta a vallási meséket, a romantikus meséket, balladákat, állatmeséket, eredetmeséket és a népi elbeszélés egyéb változatait. Transzformációk a varázsmesében címet viselõ as esszéjében felvázolja, hogyan azonosíthatunk régebbi formákat a motívumokban és motivációkban bekövetkezett változások alapján.

Mindez még nyilvánvalóbbá válik es doktori disszertációjában, amelyet A varázsmese történelmi gyökerei címen ban publikált és amelyet diakronikus megközelítése miatt általában a szinkronikus Morfológia mellé állítanak.

Itt újra meghatározza az elhatárolás módját: "Kiindulási pontom, hogy a népmesék között van egy varázsmesének nevezett különös kategória, amely elkülöníthetõ és önállóan tanulmányozható.

Az elsõ mûvének átfogó történelmi célja. Bár azt, hogy Propp egy alkalommal a diakronikus tanulmányok felé fordul, értelmezhetjük a tisztán "formai" kutatás hivatalos elutasítására adott válaszként, a továbblépés azonban bizonyos következetességgel bír az ban felvázolt kutatási programban. A jelentés strukturalista vizsgálatát, jegyzi meg a Morfológiában, a történeti kutatáshoz kell kapcsolni; az elõzõ elengedhetetlen az utóbbihoz.

A teljes hosszúságú tanulmányban, A varázsmese történelmi gyökereiben megkísérli feltárni a varázsmese eredeteit; olyan terv ez, amelyet Propp gondosan elválaszt a transzformációk vagy a történeti fejlõdés tanulmányozásától. Nagyjából tisztességesnek tûnik Propp szerkezeti elemzését a történeti célok eszközének tekinteni: olyannak, amely akkurátusan azonosítja a hasonló meséket, egy mûfajt pontosabban meghatároz, mint azt valaha is tették, látás morfológiai elemzése szilárd alapokra helyezi a forráskutatást.

Ha Propp céljait tekintve legalább részben történeti, eszközeire nézve teljes mértékben tudományos. A Morfológiában mindenütt a botanika és a zoológia taxonomikus feltevéseihez folyamodik. Az eredeti orosz kiadásban a fejezetek nagy része Goethe Morfológiájából, botanikáról és csonttanról rossz látásfordítás írásaiból való mottókat tartalmaz.

Ezeket az idézeteket vízió otthon a tenger mellett az angol fordításból. Ezt Propp újra csak megpróbálta "egy kicsiny és szûk területen – a népmese egyik típusánál. Nem "logikus" az atemporális bináris oppozíciók értelmében; ezek a priori hálózatok, a deduktív megközelítés eszközei.

Mindazonáltal a lényegét tekintve megközelítése annak a felfogásnak az alternatíváját képezi, amely alapul tekint egy mindenre kiterjedõ értelmezési sémát – mint mondjuk a kultúra és a természet Lévi-Strauss-féle antinómiáját, amelyet aztán az elemzõ a corpus valódi jelentéseként tüntet fel.

Propp szerint ez megfelelõ stratégia egy filozófus, de nem egy tudós számára. Az õ "strukturális analízisrõl" alkotott verziója meglehetõsen távol esik a strukturalizmustól. A "Proppban rejlõ erõrõl" szóló érvek általában azon a harmincegy "funkción" alapulnak, amelyet a Morfológia a varázsmesének tulajdonít.

Az egyik filmtudós oly messzire megy, hogy a proppi funkciót az összes elbeszélõ mûfaj alapegységének tekinti. És mivel a proppi megközelítés hívei nem körvonalazták ezt a rendszert, át kell tekintenünk, a szem látást gyakorol ha röviden is, elméletét és következtetéseit. Segítségünkre lehet, ha a Morfológiát egy bizonyos kérdésre adott válasznak tekintjük: mi tesz minket képessé arra, hogy a varázsmeséket hasonló vagy ugyanazon mûfaj tagjaiként vagy több kultúrában is megtalálható variánsként fogjuk fel?

Nyilvánvalóan nem a szóbeli elõadás tényezõi, mint a verbális stílus, vagy azok a tulajdonságok, melyeket a mesélõ alkalmanként a szereplõknek tulajdonít.

Ezek a vonások túl felületesek és labilisak ahhoz, hogy a klasszifikáció és az összevetés alapját képezzék.

  • Változó elemzések fordulhatnak elő csoport homonimitás, véletlenszerű ütközések melyeket morfológiai változások okoznaktöbbszörös funkciójú toldalékok vagy bizonytalan toldalékok, illetve szóhatárok következtében.
  • Hogyan lehet megkülönböztetni a rövidlátást az asztigmatizmustól
  • Ez a mű a Creative Commons Nevezd meg!
  • A morfológiai elemző és szóalak-generáló felület használata

Látás morfológiai elemzése legtöbb folklorista a hasonlóság kérdését úgy oldotta meg, hogy a különbözõ cselekményekben felbukkanó motívumokat kiemelte. Valójában ez volt az alapja Antti Aarne döntésének es taxonómiájában, miszerint a varázsmese a maga táltos paripáival és tûzokádó sárkányaival különálló mûfajt képez.

a látás mentális rendellenességei hogyan lehet gyógyítani a látását

Propp a motívum szerinti megközelítést azon az alapon kritizálja, hogy bármely narrációs egység, mint például "A cár ad egy sast a hõsnek" tartalmaz különféle elemeket és motívumokat, amelyek közül a legtöbb helyettesíthetõ a másikkal például "A varázsló ad Ivánnak egy csónakot". Ez a helyettesítés nem rombolná azt az érzésünket, hogy a mesék hasonlóak.

A motívumelemzõ a varázsmesét hallgatólagos hierarchiával jellemzi: a cselekményben bizonyos motívumok összegzõdnek.

Propp a mesét "kompozíciója" vagy "morfológiája" alapján igyekszik meghatározni: alapcselekmények készleteként, amelyeket a cselekvõk egy csoportja közvetít és rendez el egy mintába.

A motívumanalízis "felszínszintû" hierarchiáját egy "mélyebb" váltja fel. Mivel a motívumok vagy a tárgyak, valamint a személyek mesérõl mesére változhatnak, csak a cselekedetek – adakozás, eltüntetés vagy harcolás – képezhetnek olyan állandókat, amelyek két mese hasonlóságának érzését váltják ki bennünk.

A varázsmese építõköveinek mindenekelõtt a cselekedeteknek, cselekményeknek kell lenniük. Propp ezzel elérkezett sémájának két alapeleméhez: a mese teljes folyamatát funkciók vagy cselekmények befolyásolják, és ezeket a funkciókat segédelemek, tettek kötik össze. A varázsmese struktúrájának az alapvetõ indexe nyilvánvalóan a funkció lesz.

Lényeges, hogy a látás morfológiai elemzése központi volta az összes olyan konkrét cselekmény felsorolásához vezeti, amely az adott corpusban funkciókat képez. Például a károkozó funkció az erõszakos szöktetésbõl, varázseszköz megszerzésébõl, seregek látás morfológiai elemzése, valaki bántalmazásából stb.

Propp a varázsmesékre jellemzõ ilyen "felszínszintû", cselekmény-alapú motívumok kimerítõ leírására törekszik.

Segítség a találatok értelmezéséhez Áttekintés: mi található az egyes sorokban?

Pedig még az ilyen motívumlisták is osztályozó, nem generatív természetûvé teszik a sémát. Propp hierarchiájában a funkciókban középponti helyet elfoglaló cselekedetek kerülnek a következõ szintre. A varázsmesében a jellemzõ funkciók aszerint csoportosulnak, hogy milyen szereplõvel hajtatják végre azokat.

látás morfológiai elemzése

Jellemzõ módon a keresésre indulás tetteit, az adományozó kérésének megfelelõ cselekvést és a házasodást mind ugyanaz az alak – a hõs hajtja végre. A hõs eligazításának, a szerencsétlenség vagy a hiány elhárításának, a hõs üldözõitõl való megmentésének tetteit a segítõtárs végzi el. Ahelyett, hogy a szereplõt a cselekvés képességével felruházott személyként kezelné, Propp inkább kialakulóban lévõ egységnek, a struktúra következményének tekinti õket. Sajnos a Morfológia látás morfológiai elemzése fordítása összekeveri a "szerepköröket" a tényleges szereplõkkel.

A sárkány mint ellenfél küzd a hõssel, de mivel megölik, maga már nem töltheti be az ellenfél funkcióját, a hõs üldözését ezt a hogyan befolyásolja a fokhagyma a látást – Propp komoly megfigyelése szerint – a sárkány nõrokonai veszik át.

Míg Propp a funkciók összes varázsmesére jellemzõ formáját részletezi, nem tesz kísérletet az összes olyan szereplõ felsorolására, aki a cselekmény hét szférájának szerepkörének eszközévé válhat. Ennek oka, hogy a szereplõk attribútumai gazdagon variálhatók és hiperlátás, amit fenyeget felelnek meg azoknak a kompozicionális állandóknak, amelyek a hasonlóság érzését keltik több mesénél.

A funkciók és szerepkörök felváltva beolvadnak a Propp által "meneteknek" nevezett fogalmakba. A menet a funkciók zárt szekvenciája, a cselekmény elkülönülõ vonala. Hol egy, hol több menet egyesül különféle módon, hogy a mesét egészként magába foglalja. A mese csak egy menettel bírhat: ha több található benne, azokat sikeresen összekötheti vagy félbeszakítja egyiket a másikkal, vagy párhuzamosan futtatja õket. Mialatt a hierarchikusan elrendezett funkciók, szerepkörök, menetek és a mindent átfogó szintagmatikus struktúra elméletét használja, képes olyan következtetések levonására is, amelyek csak a szóbeli irodalom általa választott mûfajára vonatkoznak.

A varázsmese szerinte harmincegy funkció készletével jellemezhetõ, és bár egyik látás morfológiai elemzése sem bír mindegyik funkcióval, minden mesében fellelhetõ valamelyik. Ezek a funkciók szinte mindig változatlan sorrendben szerepelnek, még ha néhány ki is marad közülük. A varázsmese bizonyos segédelemekkel, és döntõen a fent említett hét szerepkörrel is jellemezhetõ.

A károkozás vagy a hiány funkcióival kezdve, és a házassággal vagy a trónhoz jutással befejezve a menetek korlátozott számú szelekcióját is felvonultatja. Propp úgy hiszi, ezek a vonások teljes egészükben véve a mesék közötti hasonlóság intuitív érzetének szükséges és elégséges feltételét szolgáltatják.

Végül pedig, Propp legtöbb híve szerint a kutatás sikerrel járt; azaz a varázsmese morfológiája pontos és fogalmilag koherens. Munkája mégis ellentmondásos marad. Például Propp csak egy menetet talál A madarak nyelve címû mesében, míg Bremond ötöt azonosít be.

Bremond feltár olyan mozzanatokat is, amikor Propp teljességgel elferdíti a mese cselekményét, nyilvánvalóan azért, hogy sémáját megõrizhesse. Bremond azt a következtetést vonja le, hogy egyes történeteket nem látás morfológiai elemzése Propp modelljére szûkíteni anélkül, hogy ne rombolnánk le a sztori lényegi elemeit; másokat Propp következetesen átír; míg megint másokat valójában újraír.

Amikor Propp olyan mesékkel szembesül, amelyekben módosul a funkciók feltehetõleg változatlan sorrendje, azokat puszta "ingadozásoknak" titulálja. És akkor még nem is említettük az áttétel, átírás állandó problémáját. Bármilyen elbeszélés különbözõ módokon írható le – egy adott problémára, bizonytalanságra, egy kérdésre, szerencsétlenségre vagy hiányosságra összpontosítva. Ezek a leírások pedig könnyedén átfordíthatók egymásba: egy problémával küzdeni általában olyan, mint valamiknek a hiányában lenni, látás morfológiai elemzése bizonytalan helyzetben élni egyben szerencsétlenséget is jelent stb.

Miért kellene Propp leírását másokéval szemben elõnyben részesíteni? Erre nem ad semmilyen választ. Mindent összevetve, a filmes szakirodalomban látás morfológiai elemzése merültek fel ilyen kihívások és kérdések. És mit kezdjünk a második premisszával? A szóbeli elbeszélésnek tulajdonított vonások vajon megtalálhatók-e más médiumokban, különösen a filmben? Véleményem szerint Propp módosított, általánosan elfogadott filmes adaptációja fogalmilag és tapasztalatilag is téves.

Már az adaptáció, az alkalmazás alapja is megkérdõjelezhetõ. Miért kell, hogy a prefeudális korszak szájhagyomány útján terjedõ elbeszélésének elemzésére született módszer megfeleljen a kapitalista gazdaságban és tömegtársadalomban létrejött modern médium elemzésére is?

Bár Wollen is felvetette röviden ezt a kérdést, sem õ, sem más elemzõ nem tudta megválaszolni. Ezért a hollywoodi mozi népszerûsége folytán – ha bizonytalanul is, de – a szóbeli irodalom "népies" természetéhez hasonlítható. Csakhogy, mivel a hollywoodi mozi legközelebbi kapcsolatait tekintve a XIX.

Ráadásul Propp is ragaszkodik ahhoz, hogy elmélete csak a kutatási körön belül érvényes. Mint már láttuk, többször is említi, hogy a Morfológia következtetései csak a varázsmesére érvényesek. Továbbá azt is elmondja, hogy a folklór poétikája nagyban eltér az írásbeli kultúráétól; a folklór és az írásbeliség mûfajai különbözõ morfológiákkal bírnak. A filmszakirodalomra azonban nem volt különösebben jellemzõ ez az elõvigyázatosság.

Üzemmódválasztás

Ha maga Propp óvakodik attól, hogy következtetéseit mûköltészeti mûfajokra vagy akár csak más népmesetípusokra vonatkoztassa, miért várjuk el, hogy módszerének és tételeinek a hollywoodi filmekre vagy televíziós show-kra való alkalmazása bármit is meg fog világítani? Felmerülhet az az ellenvetés, hogy Propp egyszerûen téved, és következtetései szélesebb körben alkalmazhatók, mint gondolta. Ezek az érvek azonban önmaguk ellen beszélnek. Propp kiemelte a mesék egy bizonyos osztályát, hogy azt szükséges és elégséges feltételek mellett elkülönítse a többitõl.

Az általa jellemzett vonások úgy nem jelölhetik ki ennek az osztálynak a határait, hogy következtetései érvényesek legyenek más osztályokra is.

+100000 GOLD in 1 SECOND?! League of Bugs #11

Ha Proppot sikeresnek tüntetjük fel a legtöbb, vagy az összes narratív struktúra leírásában, akkor téved a varázsmese mûfajának elkülönítésében. Mindkét esetben egyszerre nem járhat sikerrel. Ha a varázsmese sajátosságainak meghatározására törekszik és nem jár sikerrel, akkor nincs okunk azt feltételezni, hogy valami mást azonban sikeresen jellemzett, így nincs okunk sémáját az analízis modelljének tekinteni.

Ha megkísérlem a bagoly és a galamb eltérõ jegyeit feltárni, és olyannyira nem járok sikerrel, hogy minden állításom ráillik a struccra és a pingvinre is, ebbõl nem következik, hogy véletlenül az egész madárvilág pontos leírását végeztem el.

Legalább olyan valószínû, hogy minden ponton tévedtem. Ha Proppnak nincs igaza saját kutatási körén belül, nincs látás morfológiai elemzése okunk azt hinni, hogy véletlenül igaza van valami mást illetõen. A proppiánus cinéphile azt felelheti, hogy Propp sémája azért érvényes a saját hatáskörén kívül, mert sok filmre "illik". Én azonban meg akarom mutatni, hogy ez az "illesztés" túl könnyen megy. Míg a mûfaj behatárolását kívánja szem elõtt tartani, Propp különbözõ szinteken megszorításokat alkalmaz – ilyen a motívumok korlátolt száma a mesében, a funkciókat megvalósító motívumok kimerítõ feltárása, a funkciók meghatározott sorrendje, valamint a szerepkörök és a menetek korlátozott száma.

A filmes elemzõk célja ezzel ellentétes: õk ki akarták terjeszteni Propp birodalmát, és tételeit minél tágabb területre akarták alkalmazni. Céljukat azáltal érték el, hogy mesterségesen kombinálták és metaforikusan újra jellemezték a varázsmese elkülönített funkcióit.

Ez a folyamat óvodák a látásért létre Propp módszerének "módosított, általánosan elfogadott filmes verzióját". Peter Wollennek az Észak-Északnyugatról szóló os tanulmánya látás morfológiai elemzése hagyomány elsõ, legrészletesebb és leghatásosabb darabja.

Hibái és tévedései rögtön meggyõzõ példaként is szolgálnak. Wollen, a legtöbb elemzõhöz hasonlóan, nem használja Propp teljes fogalmi rendszerét.

Lehet, hogy érdekel